Rész

 1    VIII|           magától lepattan, és nagy hangot ad.~ ~Zoltán gyermeki áhítattal
 2    VIII|            keresztül, az támasztá a hangot. A szellemek alusznak csendesen.~ ~
 3       X|       szabadítónak, melyhez hasonló hangot nem hallottunk sem azelőtt,
 4    XIII|           megjőni. Minden legkisebb hangot meghallok. Bár próbálja
 5     XIV|           hazakísérje, ki az utolsó hangot is ki szokta várni, s csak
 6     XVI|             feje tetején lökte ki a hangot.~ ~Kovács hallgatva tekintett
 7   XVIII|             a kezet megmozdítani, a hangot felemelni s több efféle.~ ~
 8     XXI| végigcsúsznak egymáson, olyan bántó hangot ad ez, hogy az ember szíve
 9    XXII|          nehezült, és hallani azt a hangot, mely sikoltásaiból a zárt
10   XXIII|           kedves, csengő, gyermeteg hangot ismerné már valahonnan;