Rész

 1    VIII|      kiment a szobából.~ ~Nem az fájt neki annyira, amit Rudolf
 2    VIII|        többé, hogy szereti, hogy fájt neki e hideg szavakat intézni
 3       X|         kebelben, melynek bánata fájt, öröme édes volt mindenkinek,
 4       X| társaságot. Olyankor mindig feje fájt, s ha ezt mondá, bizonyára
 5       X|      azóta pedig soha a feje sem fájt. Mert ő bizton elmehetett
 6       X|       körmeikkel. Képzelem, hogy fájt a gonosznak, aki csak a
 7    XXII|     leányától az apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. – Hát mi
 8    XXII|      pompában temessetek el. Úgy fájt, úgy fájt az nekem, és ti
 9    XXII|     temessetek el. Úgy fájt, úgy fájt az nekem, és ti nem tudtátok
10   XXIII|      betege halvány kezét, s úgy fájt neki, hogy az őt nem tudja