Rész

 1     VII|       tárca fenekébe.~ ~– Hány esztendős?~ ~– Én magam csak negyvenkettő,
 2     VII| Gyerejde csak, te kölyök! Hány esztendős vagy, te fickó? Nyolc? Nem
 3      IX|       aki már szinte tizennégy esztendős, s mindenfele utakat-módokat
 4     XII|      gyerek alig van tizennégy esztendős, az ilyennek még labdázni
 5     XII|     kellene; engemet tizennégy esztendős koromban, hej, be sokszor
 6     XII|      egyik kamasz már tizenegy esztendős, azért mégis fogadom, hogy
 7    XIII|     öregasszony, aki a hétszáz esztendős vért kibocsátotta az ereiből,
 8    XVII|      kérdezték tőle, hogy hány esztendős. Még e megaláztatás is várt
 9   XVIII|  leányka. Ide, e száz meg száz esztendős arisztokratikus platánfák
10      XX|       e század volna ötvennégy esztendős, hanem én magam is.~ ~Még