Rész

 1       V|       ön műve.~ ~Maszlaczky úr büszkén felfújta magát.~ ~– Hízelgek
 2       X|        van a világon; az angol büszkén beszél Londonjáról, Párizstól
 3       X|       volna meg – szólt Zoltán büszkén –, mert itt ezrek megmentéséről
 4       X|   kilépett abból nagy pípesen, büszkén összevissza gombolva kabátját,
 5     XII|    előtt e paloták sorait, mik büszkén néznek a Duna vizébe fényes
 6     XIV|  vissza kerti szobájába.~ ~Oly büszkén, oly daccal lépett most
 7     XVI|       inkább az utcasárban, de büszkén. Én, Maszlaczky Gábor, aki
 8   XVIII| kegyencei közé számít, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr
 9   XVIII|          Tarnaváry e szavakkal büszkén veté magát székébe vissza,
10   XVIII|  embernek képzelhette magát, s büszkén köszöntgetett fel kardjával