Rész

1       V|     ennélfogva kevés tökélyre vitte; de midőn az ajtón bekocogtatott,
2    VIII|     ugyanazon sírás! Ah, hová vitte téveteg képzelődése? E zokogás
3      IX| beszélgetni)~ ~„Hogy a patvar vitte volna el ezt az egész Szentirmayval
4       X|   asszony, ki síró gyermekeit vitte ölében.~ ~Óh, milyen boldog
5       X|    hegyével, míg oly tökélyre vitte, hogy a gyermek a legsűrűbb
6     XIV|     készen állt; a vén huszár vitte utána bőröndjét, köpönyegét.
7   XVIII|  tömegei; elül lóhátas legény vitte a lobogót, melyre a választottak
8   XVIII|    áruló tömeghez, de sohasem vitte tovább a megszólításnál: „
9     XXI|  Zoltán kezét, s vidám arccal vitte őt magával szobáiba.~ ~A