Rész

1       X| szobájában, s onnan jött elő nagy reszketve a vész harangjaira. – Senki,
2       X|        átölelve. Az egyik lázasan reszketve halálfélelem miatt, a másik
3     XIV|       volna, éppen így könnyezve, reszketve könyörögne önnek, vesse
4   XVIII|        szemeit.~ ~Ez a gyönyörtől reszketve ébredez, kezeivel a sima
5   XVIII|         többi.~ ~Tarnaváry dühtől reszketve fordult vissza a gyűlésterembe.
6     XXI|             Mi történt? – kérdezé reszketve.~ ~– A gróf korán reggel
7     XXI|        ott áll az ágy fejénél, és reszketve szól férjéhez, ki oly sápadt,
8   XXIII|        jelenlevőtől.~ ~A tanácsos reszketve ült ágya mellett egy alacsony
9   XXIII|     gyönyört fejezett ki, karjait reszketve terjeszté ki, arcai rózsákkal