Rész

1      II|        hogy még most is emlékeznek reájok, az mutatja, hogy igen mélyen
2     VII|           csendesen hullongott alá reájok egy-egy elsárgult falevél.~ ~
3      IX|           finom, ízletes ebéd várt reájok. Zoltán megismerkedék a
4       X|         előtt? Mindenki emlékezett reájok, csakhogy egymást nem merték
5       X| könyörögnek, pazarolva isten nevét reájok. Az ilyen jajveszéklést
6       X|         oly szépen, uraim? – kiált reájok csengő, tiszta hangon, s
7       X|         elég mulatságos kaland vár reájok, a Kúria teremei mind tömve
8     XIV|            amit más, utált emberek reájok halmoztak.~ ~Zoltánnak annyi
9     XXI|         csak mosolyogni tudott még reájok.~ ~Flóra nem hiheté, nem