Rész

1      IV|    lelkesüléssel tört magának olykor utat egy-egy buzgó hazafi,
2      VI|        miket így vásárolt. Ha olykor meghallá, hogy ifjú pajtásai
3    VIII|       ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet,
4       X|    szemközt omló hullámoknak, olykor félig fölkapva a torló jéghasábokra,
5       X|      ereje végfogyatékán van; olykor egész nyakig elmerül, s
6      XX|      valami rögeszmén, s csak olykor sóhajt fel nehezen, nem
7   XXIII|   távoli villámok deríték fel olykor, miknek mordulása mindinkább
8   XXIII|   másikba, a gyertya kialszik olykor a sietők kezében a nagy
9   XXIII| kikről csak képzelete beszélt olykor lelke előtt… És most íme,