Rész

1      II|       izmos kezeivel a csónakot, olyat lódított rajta, hogy az
2     III| szükségünk.~ ~– Hát szerezzen ön olyat. Ez az ön dolga. Én keressek?~ ~–
3      IX|        tenyerében, végtére pedig olyat ütött öklével az asztalra,
4       X|        lábával az ingó csónakot, olyat lódított rajta, hogy a másik
5     XIV|      sohasem vált volna el tőle, olyat érzett, mintha egyenesen
6     XIV|           Ha valaki álmodott már olyat, hogy édesanyját látta koldulva
7   XVIII|         próbáljon valaki álmodni olyat, hogy sok vendéget hítt,
8   XVIII|      Dabronira. Kapott ugyan egy olyat a fejére, hogy holmi gyönge
9     XXI|         az odanyújtott kardot, s olyat dobbant lábával, hogy az