Rész

1     III|        míg a felperesi ügyvéd – megbocsát kedves nagyságod e kitételért –
2       V|    tudott neki mit mondani.~ ~– Megbocsát méltságod – szólt Maszlaczky
3      VI|     boldogság, az elégültség.~ ~Megbocsát a szíves olvasó, hogy ily
4    VIII|         megtudom, hogy Isten is megbocsát. Férjedet… óh…”~ ~Itt félbeszakadt
5      XV| reszkető lélegzettel szólt:~ ~– Megbocsát ön, hogy ily gyöngén viselem
6      XV|         óhajtja, kedves Zoltán; megbocsát, hogy így nevezem most is,
7     XVI| tizenhat évi szenvedést örömest megbocsát halálos ellenségének egynehány
8   XXIII|    kezecskét. – Sohasem.~ ~– Ön megbocsát nekem azért, amit szenvedett.~ ~–
9   XXIII|    véthetett nekem soha.~ ~– Ön megbocsát atyámnak – suttogá a beteg