Rész

1       I|     majd az is mind megjön, költő és művész szorgalommal,
2       I|   méltósága volt!” – mond a költő.~ ~S midőn az utolsó szózat
3      II|    hiheti, hogy azok csak a költő képzeletében éltek; úgy
4      VI|    az, és inkább sírhatna a költő, mint énekelhetne ez elhagyott
5       X|   hogy irántok a későbbkori költő lelkesülni tudjon; kik merész,
6   XVIII|  nevezetesebb ember, mint a költő.~ ~Erre én felelni nem tudok,
7   XVIII| melynek dicskörében az ifjú költő arca ragyogott.~ ~Egészen
8  Vegszo|   is nehéz munka, mihelyt a költő felteszi magában, hogy teremtsen
9  Vegszo|     nem is a sors, nem is a költő szeszélyéből, hanem az eszme