Rész

1      II| megragadá kezét.~ ~– Kovács, kegyed itt van? Nem ismer rám,
2       X|   szeretne rajtam?~ ~– Mikor kegyed olyan jó és olyan szép –
3       X|  hallania.~ ~– Boruljon reám kegyed, és ölelje át karjával nyakamat
4     XIV|      szemben. Most ne nézzen kegyed oda, mert mind a hárman
5    XVII|       majd csak megjelenek a kegyed kapuja előtt, s azt mondom,
6   XXIII|      beteget, kedves grófnő; kegyed is fáradt, térjen szobájába,
7   XXIII|   közel:~ ~– Hogy érzi magát kegyed? – kérdé tőle gyöngéd susogással.~ ~–
8   XXIII|  azért, amit szenvedett.~ ~– Kegyed nem véthetett nekem soha.~ ~–
9   XXIII|   ölelve a beteg leánykát. – Kegyed meg fog gyógyulni, és sokáig