Rész

1       I|   kézen forgó összegek sorsára jut. Ha készen lesz is, mit
2    VIII| vetődnek Rudolf szemei, eszébe jut az utolsó óra, melyet együtt
3       X|      akinek ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria? Mikor felfordul
4     XII|     levél egy archeológ kezébe jut, az kaldeai rúnákat vagy
5     XIV|     fejébe.~ ~– De bizony most jut eszembe, énnekem magamnak
6   XVIII|    ételnél, minden pohárnál az jut eszembe, hogy ő most talán
7   XVIII| színház udvarán, kaszinóban? S jut eszébe valakinek azt mondani: „
8     XXI|   kinyújtott karjánál eszünkbe jut a történet, midőn puszta
9    XXIV|       Néha azután mégis eszébe jut, hogy hátha csakugyan meghalt!