Rész

1      II|            kérdezé magában. – Talán haragszik reám? Isten neki. Inkább
2      II|      szemeivel találkozék.~ ~„Miért haragszik ez a lány rám? Hiszen oly
3      IX| hétszemélynök úr jelenleg nem azért haragszik, hogy mint merészelt ez
4     XIV|          szólt az mosolyogva –, nem haragszik, hogy így nevezem. Mi csak
5   XVIII|         nagyságos asszony most őreá haragszik, egészen elvette eszét,
6   XVIII|             Még mindig az inasokért haragszik, vagy tán csak azért kedvetlen,
7   XXIII|             szívé.~ ~– Ugye, ön nem haragszik énrám? – szólt hozzá engesztelő,
8     XXV|       valami ispánságért, aki ugyan haragszik rá a követválasztás óta,
9     XXV|            azt nem mondta, hogy nem haragszik.~ ~Abellino azonban tüstént