Rész

1     III|   édesatyjáról örökölt vagyon elment, s a kárpátfalvi kastély
2      IX|      s míg a két ifjú mellett elment, alattomban jót csípett
3       X|       embernek nem volt fája, elment hát a szomszédjához, aki
4    XIII|     és mikor már olyan messze elment Maszlaczky, hogy egymás
5     XIV|  pedig mindennap gondolt reá; elment volna mellette, és a szépsége
6     XVI| megrettenve.~ ~– Azt az elébb elment embert. Semmi jó sem néz
7     XVI|  nézett barátom uramra, mikor elment, mintha valami rosszra gondolna.
8   XVIII|    hallotta, mit beszél. Csak elment azután ő is, amerre a többi.~ ~
9      XX|       ajakkal a tanácsos.~ ~– Elment régen az erdőbe virágot