Rész

1       I| hattyúkeblében eddig nem érzett öröm dobogott; ott voltak az együgyű emberek
2    VIII|            fiú némán inte igent. Úgy dobogott a szíve e pillanatban.~ ~
3    VIII|         asztalhoz, s szíve hallhatón dobogott, midőn a kitárt irat fölé
4       X|             közös szív volt az, mely dobogott minden kebelben, melynek
5       X|             kéz; akiben csak ép szív dobogott, akiben csak bátor, emberszerető
6     XIV|               de e nevetés alatt úgy dobogott a szíve!~ ~– No, hát legyen
7     XIV|       szellem zuhogna ott belül, úgy dobogott a szíve. Úgy dobogott, és
8     XIV|            úgy dobogott a szíve. Úgy dobogott, és azután ismét elállt,
9   XVIII|            szíve úgy szorongott, úgy dobogott. Tán meg kellett volna szakadnia,