Rész

1       X|      megjön a lélekadta.~ ~– Uraim, dámáim, vigadjunk! Minek
2       X|   mintha mondani akarná: „No uraim, erre a nagy ijedségre egyet”!~ ~
3       X|    Önök danoltak oly szépen, uraim? – kiált reájok csengő,
4       X|       Tessék csak kiszállni, uraim, és tessék megpróbálni,
5   XVIII| háttérbe szorítja. Jó napot, uraim! Jó napot! Ez ugyan derék
6   XVIII|   szólhassanak hozzá. Tessék uraim, a fontos dépèche-ek!~ ~
7   XVIII|     méltóságos és tekintetes uraim a kokánfalvi nemesség híres
8     XXI|          Siessünk, siessünk, uraim! – sürgeté Dabroni a rendes