Rész

 1     III|     úrnak hínak. Abellino pedig magánkívül volt örömében.~ ~– Ah, az
 2    VIII|          felszakítá az ajtót, s magánkívül rohant a szobába; ott megpillantva
 3      IX|     esküdött vele. A főispán úr magánkívül volt, haragudott, mégpedig
 4       X|    Vilma kisasszonyt.~ ~Eveline magánkívül ragadá meg az ifjú kezét,
 5       X| indulatosan a főherceg, egészen magánkívül ragadtatva ennyi arcátlan
 6   XVIII|    főzetni, és kivel.~ ~Eveline magánkívül volt, pörölt, jajveszékelt
 7   XVIII| lobogtatná, mely arcát égeti.~ ~Magánkívül kiálta szobaleányának, hogy
 8   XVIII|       Kedves Zoltán…~ ~E hangra magánkívül szökik fel az ifjú, s az
 9   XVIII|     uram – szólt Rudolf egészen magánkívül –, az lehetetlen, hogy méltóságod
10     XXI|         fektetik ismét; egészen magánkívül van már, összevissza beszél,