Rész

1      II|    visszatérni, s azzal kezet szorítva barátságosan az ifjúval,
2      VI|    egyenes átvágásokba vannak szorítva, s midőn a tiszai apró gőzösök
3       X|      a csipkés hálófőkötő alá szorítva; ha azokkal a sötét, fekete
4       X| gyermek, úrnője kezét ajkához szorítva.~ ~– Az nem igaz; én nem
5       X|  csapást! A rablók meg vannak szorítva; a jurátus, a nyomdász és
6      XV|        szólt az ifjú, melegen szorítva meg ügyvédje kezét.~ ~–
7   XXIII|     tanácsos, kétségbeesetten szorítva meg a távozó orvos kezét.~ ~–
8   XXIII|    kedves, bátorító nyomással szorítva meg Zoltán remegő kezét.~ ~