Rész

1      II|    kertben egy lepkét kergetve, s szívéből kacagott, midőn Emánuel,
2    XIII|            emléke régen kitörülve szívéből új meg új szépségek által,
3     XIV|    elleneinek, mintha az ő keserű szívéből olvasta volna azokat. Ő
4     XIV| gondolatot, azt a sejtelmet, amit szívéből el akart űzni; megírva világos,
5   XVIII|     életében talán először igazán szívéből örömmel mosolyog.~ ~Pedig
6   XVIII|         akit a Zoltánnali per óta szívéből, véréből gyűlöl Tarnaváry;
7    XXII|          a gondolatot nem űzte el szívéből. Ezt menedékének tartá.
8   XXIII|   betegségét.~ ~Zoltán oly igazán szívéből szánta ezt az embert, akit