Rész

1     III|           és csalatkozás keservével sóhajta fel:~ ~– Eszerint perünknek
2      IX|    gyermekérzés elmúlik, kedvesem – sóhajta Rudolf, szíve mélyében tagadva,
3       X|             De igen. Gyöngélkedik – sóhajta a tanácsosné asszonyság. –
4       X|             boldog az az asszony! – sóhajta fel a tanácsos magában,
5       X|           már.~ ~– Szegény leány! – sóhajta magában Zoltán –, hogy félhet
6      XV|            Ez volt, amitől féltem – sóhajta fel az ügyvéd, valódi megilletődés
7      XV|          adós annyi szenvedésért! – sóhajta Zoltán, halavány arcát megtörülve
8   XXIII| végrendeletem…~ ~– Végrendeleted! – sóhajta fel fájdalmas meglepetéssel