Rész

1       X|   Maszlaczky úrnak:~ ~– Valóban a septemvirné nem alaptalanul gyanakodik;
2       X| testeréllyel bíró egyéneknél.~ ~A septemvirné súgott férje fülébe, hihetőleg
3       X|  tiszteletből nem foglalt el, s a septemvirné nagy részvéttel és anyai
4       X|          leszek! – kiálta közbe a septemvirné, s addig meg nem hagyta
5     XIV|         fiúval. Vajon hol vette a septemvirné? Talán rokonságához tartozik?
6     XIV|     szólta meg mosolyogva a vidám septemvirné.~ ~– Én? Óh, dehogy! – mentegetőzék
7     XIV|        újra, kedvesem? – nevete a septemvirné. – Most megint úgy elpirult,
8     XIV|        titkolózik – évődék vele a septemvirné –, hisz az a kis barna valahányszor