Rész

1       I|                 te nekünk, szegény bohó, nyomorult viskódon, elültetett seprűnyeleiden,
2     VII|                   Az mégis iszonyú, hogy nyomorult Mammonért hitet, boldogságot,
3       X|               veszendő alak volt, mint a nyomorult cseléd.~ ~De amint megragadá
4       X|              karjain, vállain a rongyos, nyomorult embereket csónakjába, mint
5    XIII| szánalomgerjesztő arcfintorgások között; nyomorult arcának, mely oly vékony
6     XVI|            fáradságos munkával, hogy egy nyomorult párát megőrizzen attól a
7     XVI|              pere el van veszve; annak a nyomorult embernek egy óráig sincs
8     XXV|                 találkozott az utcán egy nyomorult rongyos emberrel, ki embertől