Rész

1      II|      Emellett amaz örökös édes mosoly az arcán, mintha ő volna
2      II|   lelkébe senki.~ ~A bárót egy mosoly illeti e szép hideg arcról.
3      II|  illeti e szép hideg arcról. E mosoly rá nézve is oly keveset
4      II|       s az a kézszorítás, az a mosoly, az a melegség a szavakban
5       X|        tudta, hogy ez a nyájas mosoly gyűlölettel, irigységgel
6       X|       az arcokon a halálsápadt mosoly, melyből a rém kilopta a
7   XXIII| társnéja kezét.~ ~Valami vidám mosoly deríté fel egy percre a
8    XXIV|      magát álarcozni; ez olyan mosoly volt, mely nem tud magáról