Rész

1      IX|  hegyeset köpött az alant álló kocsis kalapjára.~ ~Általában Tarnaváry
2       X|       nagyságos úr! – kiálta a kocsis a kihajló tanácsosnak.~ ~–
3       X|        Zoltán szavait, midőn a kocsis, nem várva újabb parancsot,
4       X|    hogy megcsókolta e kezet. A kocsis türelmetlenül csapkodott
5     XIV| világból, ők-e, vagy a parókás kocsis, vagy a fogatlan duennák
6     XIV|      nem érkezett meg időre, a kocsis bizonyosan elmulatott valami
7   XVIII|       a nagyothallót, ki ült a kocsis mellett, s az egész úton
8   XVIII|   lovakhoz. Öreg lovakhoz öreg kocsis. Ez így illik össze ugye,