Rész

1      IX|       A gyermekérzés elmúlik, kedvesem – sóhajta Rudolf, szíve
2     XIV|       mi lelte önt most újra, kedvesem? – nevete a septemvirné. –
3    XXII| levéllel betegéhez.~ ~– Nézd, kedvesem! Kárpáthy Zoltán él. Aki
4    XXII| üljenek le; ő írt tovább.~ ~– Kedvesem – szólítá meg a tanácsos,
5    XXII|     jó volt sokáig nézni.~ ~– Kedvesem – szólt Kőcserepy –, én
6   XXIII|        Hol fáj, én édesem, én kedvesem?~ ~– Itt és itt – szólt
7   XXIII|         Csendesen, csendesen, kedvesem – suttogá Katinka, a lázas
8   XXIII|   érintett.~ ~– Egy dolog az, kedvesem – biztosítá Eveline hideg,