Rész

1      II|   szelességgel ragadá magával a karjára öltött Zoltánt, s letaposva
2      II|      megtanulta tűrni, s kit ha karjára fűzve vezethetett Pest utcáin,
3      II|    inasnak, s azzal továbbment, karjára öltve a jurátust.~ ~Később,
4       V| lehetett.~ ~A tanácsos úr ezzel karjára fűzte a derék kérőt, s okosan
5     XIV|      Maga a tanácsos hátul jön, karjára akasztva neje sálját, melyet
6      XV|       angyalom.~ ~Azután Kovács karjára tette kezét.~ ~– Tegye ön
7   XVIII|    felelt imádságomra, és midőn karjára emelt, kezemet végigcsúsztatám
8     XXI|  megelőzlek”!~ ~Zoltán kétfelől karjára fűzé a két hölgyet, s készakarva