Rész

1      IV|       egy most érkezett laikus hangja.~ ~– Kicsoda? – sipított
2       V|      figyelmét. Első és utolsó hangja ez belsőmnek, s méltóságodon
3    VIII| téveteg képzelődése? E zokogás hangja Zoltáné. Úgy hasonlít anyjáéhoz.~ ~
4       X|       könnyezni kezdtek utána, hangja észrevehetőleg rekedt volt,
5       X|      segélykiáltás bizonytalan hangja. A házból mindenki eltávozott
6     XIV|       álomból prózai csöngetés hangja riasztá fel. Pitvarnoka
7   XVIII|      sokkal veszedelmesebb az, hangja a leglágyabb kérelemtől,
8   XXIII| tudakozódik.~ ~De ez nem férfi hangja volt, hanem nőé. Úgy tetszék