Rész

1     VII|       minden ember. Minő irtóztató gyalázat ez! A kastély kapujára idézőlevelet
2     XVI|     Azonnal megyek. Szörnyűség ez, gyalázat, amit velem tesznek. A kaputomat,
3   XVIII|             Milyen szégyen, milyen gyalázat!~ ~Pedig azt a nagyságos
4   XVIII|    fölvettek.~ ~– Iszonytató! Minő gyalázat! Én ilyen embertől…! Óh,
5     XIX|            lankadtan susogá: „Minő gyalázat! Minő gyalázat”; és azután
6     XIX|       susogá: „Minő gyalázat! Minő gyalázat”; és azután ismét elkezdett
7      XX|         nincs: „Minő szégyen, minő gyalázat”!~ ~Jönnek naponként a fővárosi
8      XX| Kárpátfalván…~ ~Minő szégyen, minő gyalázat!~ ~A tanácsos gyakran rajtakapja