Rész

1       V| számára fogadta el.~ ~– Óh, e boldogságot méltsád nemcsak megérdemlé,
2     VII|      eső és a napfény; hogy a boldogságot itthon lakóvá tette födeleik
3     VII|      az Isten engedje nekik e boldogságot sokáig élvezni, hogy láthassák
4     VII|     gondolá, hogy ez emelkedő boldogságot egykor ő is nevelni fogja,
5     VII|    nyomorult Mammonért hitet, boldogságot, becsületet így eltéphessen
6    VIII|      lesz ismét újrakezdeni a boldogságot!…)~ ~Rudolf még egyszer
7    XXVI|      a mennyországból, mert a boldogságot nem elég megérdemelni, azt
8  Vegszo|   jobban, mint azon regényíró boldogságot, ki bevégzett művével meg