Rész

1     VII|      Zoltánt, gyöngéd karjaikkal átölelve, s hízelgésekkel elhalmozva.
2       X|   gyermek szorosan tartá egymást átölelve. Az egyik lázasan reszketve
3       X| előkeresik, még akkor is egymást átölelve fogják tartani.~ ~Valami
4       X|       vak leánykára, hogy tartsa átölelve úrnőjét, nehogy ki találjon
5   XVIII|           ki őt gyöngéden tartja átölelve, úgy sétálnak együtt az
6   XVIII|         odakünn! – szólt Zoltán, átölelve Bogozyt, s remegve miatta
7    XXII|    keresztülhatott.~ ~Az atyának átölelve kellett őt tartani, és úgy
8    XXVI|          szerető ott áll egymást átölelve; olyan szomorú mind a kettő –