Rész

1       X|           hogy menjek onnét.~ ~– Vakmerő kölyök! – kiálta fel Tarnaváry
2       X|        ne emlékeznék? E villogó, vakmerő szemekre, mik tudnak a napba
3     XIV|        felvette a szemüveget, és vakmerő mozdulattal nézett vele
4     XIV|    alakok ülnek melletted, kiket vakmerő kézzel előhívogattál a sírból,
5     XVI|      szólt Maszlaczky a rettegés vakmerő hangján –, ez öntől szívtelenség.
6   XVIII|         mint lehessen valaki oly vakmerő, tekintetét Eveline feddhetlen
7     XXI| meghallva egyetlen gyermekének e vakmerő vállalatát, nem késett rögtön