Rész

1    VIII|     minden hang megdöbbent szívéhez volt tapadva. Önkénytelenül
2    VIII|   volt, midőn az őt erősen szívéhez szorítá, s engedé, hogy
3    VIII|   kit az erős szeretet úgy szívéhez csatolt már, hogy ha onnan
4   XVIII|  volna erre, hogy „nem”.~ ~Szívéhez szorítá Rudolf kezét, összeölelte
5     XIX|    arra gondolt volna, aki szívéhez legközelebb áll, s akinek
6    XXII|    atyja kezét, és odavivé szívéhez.~ ~– Érzed-e, hogy mi van
7   XXIII| apa, s hogy szorítá azután szívéhez!~ ~– Ön nemes… ön igen nemes… –