Rész

 1       X|      fiatalabb gyermeket, kit „leánykám”-nak szokott nevezni s oly
 2       X| másikra készen.~ ~– Elég lesz, leánykám, feküdjél le te is, ne találjanak
 3       X| függesztve szemeit. – Ne félj, leánykám, semmit se félj – biztatá
 4    XXII|           Üres szobák azok, jó leánykám; nem lakik ottan senki.
 5    XXII|        Liza hol van, az én vak leánykám? Azt mondják, hogy itt járt,
 6    XXII|  hallottam én azt? Szegény kis leánykám, még arra sem lehettem ott,
 7   XXIII|            Miről beszélsz, kis leánykám, édes szívem?~ ~– Tudod
 8   XXIII|        övé, azután a tiéd, kis leánykám, azután az enyim… De egyik
 9   XXIII|     félreraktam mind az én kis leánykám számára, hogy neki hagyhassak
10   XXIII|     Pihenj egy kevéssé, kedves leánykám, aludjál!~ ~– Majd később,