Rész

1     III|     Addig ideje volt Abellinónak nyugtalanul ismételni: mi nem elég,
2     VII| lépcsőkön, künn a folyosón várva nyugtalanul, míg lovait befogják.~ ~ ~ ~
3      XX|        országúton hagyott lovász nyugtalanul várta vissza kisasszonyát,
4   XXIII|          egy dolog.~ ~A tanácsos nyugtalanul nézte óráját. Kiszámította
5   XXIII|    egyszerre fölkelt helyéből, s nyugtalanul lépett nehányat a szobában,
6   XXIII|        szülők? – kérdezé magától nyugtalanul. – Mi történik akkor? Mi
7   XXIII|         szókban.~ ~A beteg keble nyugtalanul kezde hullámzani… Mégis,