Rész

1      II|       érvényessé, hogy a hozzá legközelebb állót szólította fel tanúbizonyságul: „
2      IX|     meg szokott hallgatni. Így legközelebb azt a furfangot gondolta
3      IX|  többit így adta át a papának. Legközelebb azonban szegény nyavalyás
4       X|        tanultam azt, hogy ahol legközelebb a vész, ott legközelebb
5       X|        legközelebb a vész, ott legközelebb az Isten. A legnagyobb szorongattatás
6     XIX|    gondolt volna, aki szívéhez legközelebb áll, s akinek a szíve mégis
7     XXV| magának lelke nincsen, a hozzá legközelebb állóét kívánja elvenni;