Rész

1      IV|         tudja azt jól kedves – igenis; minek magyaráztatja most
2       V| szívemen fekszik. Én kimondom. Igenis van lelkemnek egy legmélyebb
3       X|     egypár száz forintnál.~ ~– Igenis, kedves Trommel uram, önnek
4   XVIII|   Köszönöm, otthon várnak.~ ~– Igenis, várnak bennünket ebédre –
5   XVIII|    zsebéből.~ ~– Méltóztatott? Igenis. A nagyságos asszony is
6     XXV|      azaz, hogy tulajdonképpen igenis nagy bajom van, hanem azon
7     XXV|       rébuszokat.~ ~– Valóban, igenis.~ ~Abellino úgy meg volt