Rész

1      II|              Ejh, Zoltán, Zoltán! Hagyd ott már az öreget, s gyere
2       X|           a meleg keblű ifjú.~ ~– Hagyd a filantrópiát, barátom,
3       X|            Csak még egy percig ne hagyd el magadat, kedves jó paripám! –
4       X|         fogja az evezőlapátot. Ne hagyd magad, fiam! A rablók nekidöfnek
5   XVIII|        kibújt rajta, s azzal, „Ne hagyd magad!”, futott a kerten
6   XXIII|    megöljék. Eredj, eredj oda, ne hagyd őt elmenni. Beszélj az atyámmal;
7  Vegszo| legeszményibb gyönyörrel tele.~ ~„Hagyd pirulni arcodat – mondá