Rész

1      VI| gyermekéveit a mi Zoltánunk. Ezek a fák éppen oly idősek, mint ő;
2     VII|       kényszeríte mindenkit a kerti fák alól. A szél üvöltését,
3       X|            házaik tetején ülve vagy fák gallyaira kapaszkodva, körülvéve
4       X|           az erdőre fejszével, de a fák mind elmentek már előle.
5    XVII|             lovaslegény rúgtatott a fák mellől kocsijához kétfelől.
6      XX|            kell végződni, s amint a fák elfedték a lovász szemei
7      XX|          szédülő homlokát. Mintha a fák is azt susognák neki, hogy