Rész

1       I|  mutogatsz te nekünk, szegény bohó, nyomorult viskódon, elültetett
2       I|     hozzá sem fognál, szegény bohó!”~ ~Az pedig fárad, törekszik,
3      II|      hát kedvesed.~ ~– Ah, te bohó! – szólt Katinka, szeme
4     VII|      Hogy is lehet Zoltán oly bohó? Hisz őnekik nem kell elválni
5       X|    van”. – Mit tesz az? Olyan bohó vagy olyan rossz, vagy olyan
6   XVIII|    úrnak nagyon tetszett ez a bohó komolyság. Nem állhatta
7     XXI| képzeled-e, hogy engem minden bohó embernek módjában van, hírem,