Rész

1       X|           homlokán az istenihlet vigasztaló derűje, lábainál a szabadulás
2       X| gyermekeit várja, áll ajtajában, vigasztaló szóval fogadva az érkezőket,
3   XXIII|       hozzá, egy engesztelő, egy vigasztaló szót… A gyermek elhallgatott,
4   XXIII|     voltam – szólt hozzá a beteg vigasztaló hangon –, az rettenetesebb
5   XXIII|          a vidék fölött, tündéri vigasztaló szókban.~ ~A beteg keble
6    XXIV|       halál még szép, nyugalmas, vigasztaló – hanem a temetés a szomorú,