Rész

1       V|     szomorú, a szenvedő embert vigasztalni.~ ~– És ön sohasem talált
2    VIII|     hozzá és keblére ölelni és vigasztalni.~ ~– Üljön le, barátom! –
3      IX|        is az. Még neki kellett vigasztalni a gyermekeket, kik megsiratták,
4       X|         Ki tudta volna egymást vigasztalni, midőn mindenkinek saját
5    XIII|       beteg gyermekeket szokás vigasztalni.~ ~– De kedves báró, hát
6   XXIII| mindjárt jöttél hozzám ápolni, vigasztalni. De én is megemlékeztem
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License