Rész

1     III|             nagyságod – szólt közbe szárazon Maszlaczky.~ ~– Mit beszél
2    VIII|              barátom! – szólt hozzá szárazon.~ ~Zoltán szót fogadott,
3    VIII|         kegyelmed kőművest! – monda szárazon a vén cselédnek.~ ~– Minek
4       X| szemlátomást áradt, hogy ahol elébb szárazon álltunk, ott már a lovaink
5       X|             egy kis emelt tér, mely szárazon maradt, mint valami kis
6      XV|          tudja ön – viszonza Kovács szárazon –, még hét esztendeig!~ ~–