Rész

1      II|       ifjú sokáig fog emlékezni őreá, s az a kicsiny mag, mit
2       V| anyjának bizonyosan nagyon kell őreá haragudni… Úgy szerette
3     XVI|     senki, egy lélek sincs, aki őreá gondoljon, hogy egymagára
4   XVIII|        a nagyságos asszony most őreá haragszik, egészen elvette
5   XVIII|  érdemelni! A szép hölgyek mind őreá néznek. Egyedül ő mentheti
6   XXIII|     szóknál Zoltánra, és az sem őreá, de azért úgy értették egymást.~ ~