Rész

1      II|    állította magát, s filozóf kedéllyel pödörgeté azt a kicsi bajuszt,
2      II| fejeit csapkodá el, s blazírt kedéllyel sipogá:~ ~– Ejh, milyen
3      II|      az – szólt Kovács könnyű kedéllyel –, hajdúja jelen nem létében
4       V|     ily komoly, magába vonult kedéllyel nem lehete látni. Minthogy
5     XII|   felvidítá e sajátságos, vad kedéllyel írt levele a hétszemélynöknek,
6   XVIII|        hogy most igen higgadt kedéllyel fog szólani.~ ~– Kérem méltóságodat,