Rész

1       V|     ő embere volt. Mert ami gondolatot az egyszer a fogaival megragadott,
2       X| képzeletével utolérni azt a gondolatot, hogy valaki magát rossznak
3     XIV| első lapon írva látta azt a gondolatot, azt a sejtelmet, amit szívéből
4   XVIII|  között, és elfogdos minden gondolatot, mely egyiktől a másikhoz
5     XXI|    hiheté, nem volt képes a gondolatot befogadni, hogy Rudolf meghaljon;
6    XXII|     támadt ez órában. Ezt a gondolatot nem űzte el szívéből. Ezt