Rész

  1      II|              kézzel, azután kettővel, s kedves barátjának címezte őt.~ ~
  2      II|               Határtalanul örvend, hogy kedves vendégei nem vetették meg
  3      II|               látni, hogy azok valamely kedves tárgyat kísérnek sugáraikkal.
  4      II|                 foglalja el.~ ~– Óh, be kedves gyermek; ha az én unokáim
  5      II|              szabadba! – szólt Katinka, kedves szökelléssel ölelve át társnéját,
  6      II|               édesítőül mondá: – Ugyan, kedves Zoltán, légy olyan jó, hintázz
  7      II|                alacsony, hanem azt, ami kedves, vagy nem az. És mégis jól
  8     III|                                  III. A kedves barátom uram~ ~Valaki által „
  9     III|            barátom uram~ ~Valaki által „kedves barátom uramnak”, „kedves
 10     III|               kedves barátom uramnak”, „kedves ennek meg amannak az úrnak”
 11     III|               cím, s akkor minek oda a „kedves”, vagy bizalmas, s akkor
 12     III|              szokása volt minden embert kedves ilyen és amolyan címekkel
 13     III| fulminatoriumért beadott folyamodását: „Kedves királyi tábla”. Ezt, meglehet,
 14     III|       találkozni, mármost légy szíves, „kedves olvasóm uram”, visszaadni
 15     III|                fülbefúró szava.~ ~– Ah, kedves báró úr! Csak tessék leülni
 16     III|               Csak tessék leülni addig, kedves báró úr. Mindjárt egyszeribe.
 17     III|                    Hát, hogy mint van a kedves nagyságos úr? Mivel szolgálhatok
 18     III|                úr? Mivel szolgálhatok a kedves nagyságos úrnak? Minek köszönjem
 19     III|       szerencsét? Javul-e a köszvénye a kedves nagyságos úrnak?~ ~A kedves
 20     III|             kedves nagyságos úrnak?~ ~A kedves nagyságos úr nem tartotta
 21     III|                 Bizony nem a legjobban, kedves nagyságos úr; mondhatnám,
 22     III|                 azután közbe ne vágjon, kedves nagyságos úr, mert én tudom,
 23     III|              leírásához fognék, jó lesz kedves nagyságodnak emlékezetébe
 24     III|           mindenekelőtt pedig megengedi kedves nagyságod, hogy pipára gyújtsak.~ ~–
 25     III|                kisregényhez.~ ~– Látja, kedves nagyságod, mily zárva tartom
 26     III|                pipából, s folytatá:~ ~– Kedves nagyságod, a dolog így áll.
 27     III|             nagyságod, a dolog így áll. Kedves nagyságod még jó fiatal
 28     III|                 Instálom! Én nem vagyok kedves nagyságának panegiristája,
 29     III|               dolgokat mondjon el, amik kedves nagyságának életében dicséretre
 30     III|            Azért semmire se felelje azt kedves nagyságod: „Ezt már tudom,
 31     III|           Miután saját vagyonát elverte kedves nagyságod, igen természetes
 32     III|               mégsem akart meghalni, mi kedves nagyságodra nézve a körülmények
 33     III|            tűrhetlenné kezdett válni, s kedves nagyságod nem vala rest
 34     III|               amitől félni lehetett, az kedves nagyságod vesztére megtörtént;
 35     III|                 a nő anya lett, s midőn kedves nagyságodnak kellett volna
 36     III|   következtetésem elismerését kívántam. Kedves nagyságod meg volt csalva,
 37     III|            felperesi ügyvéd – megbocsát kedves nagyságod e kitételért –
 38     III|                   Végre hozzám vetődött kedves nagyságod e panaszával,
 39     III|        dicsekvési tűz.~ ~– Csak lassan, kedves nagyságos úr; azt még nem
 40     III|             titok.~ ~– Igen. Átlátandja kedves nagysád, ha végighallgat,
 41     III|                 tessék indulatba jönni, kedves nagyságos úr. Én tudom,
 42     III|                úr. Én tudom, hogy erről kedves nagyságod nem örömest hall
 43     III|       Maszlaczky.~ ~– Dehogy vagyok az, kedves nagyságos úr. Egész számításom
 44     III|               trójainál.~ ~– Csendesen, kedves nagysád. Nekem szükségem
 45     III|               szükségem. Majd meg fogja kedves nagysád azonnal érteni,
 46     III|                itt Pesten. Nem tetszik, kedves báró? Én minden reggel ilyet
 47     III|            voltak. Nem parancsol egyet, kedves báró?~ ~A becsületes férfiúnak
 48     III|   gyönyörűségben aligha fog részesülni, kedves nagyságod – szólt közbe
 49     III|        tulajdonosától visszavenni. Amit kedves nagysád oly örömmel vár,
 50     III|           belátná a bizonyítékok súlyát kedves nagyságod, akkor meg tudná
 51     III|             éppen ezt akarom kikerülni. Kedves nagyságod úgy cselekednék,
 52     III|                tenni?~ ~– Csak türelem, kedves nagyságos úr. Ez mind a
 53     III|            haszontalanul fecsegni soha. Kedves nagyságod, jól tudom, hogy
 54     III|             hallom.~ ~– Jupiter tonans! Kedves nagysád olyan türelmetlen.
 55     III|            akarna vetni onnan.~ ~– Nos, kedves nagyságos úr, kezdi-e ön
 56     III|            padlóra.~ ~– Az a fő-fő baj, kedves nagyságos úr, ami mind ez
 57     III|        tökéletesen magáévá tegye. Érti, kedves nagysád?~ ~Abellino iparkodott
 58     III|           nagyot kacagott.~ ~– Nem úgy, kedves nagysád; dehogy. A tanácsos
 59     III|                 a bárónak:~ ~– Nem úgy, kedves nagyságos úr; nem úgy. Hanem
 60     III|           megmondom, hogyan. – Ajánljon kedves nagyságod „cessziót” Kőcserepy
 61     III|                  amit mondanom sem kell kedves nagyságodnak, hogy Kőcserepy
 62     III|                kedvező eredmény esetére kedves nagyságod bonifkációjáról
 63     III|               Rendes évi jövedelmet fog kedves nagyságodnak határozni,
 64     III|                 azért, mert az a birtok kedves nagyságodnak még nem sajátja,
 65     III|         másodszor, nagyon jól tudja azt kedves nagyságod is, más is, miszerint
 66     III|         nagyságod is, más is, miszerint kedves nagyságod annyira el van
 67     III|       tizedrészét kielégíteni; emellett kedves nagyságod gazdálkodási módszere
 68     III|                 én éppen nem látok okot kedves nagyságod érzékenykedésére,
 69     III|            jelenleg sokkal távolabb van kedves nagyságod annak birtokától,
 70     III|          gondolok semmit. Nyilatkozzék, kedves nagysád.~ ~– Én nem nyilatkozom.
 71     III|                 Úgy hiszem, fog adhatni kedves nagyságodnak évenkint… évenkint… (
 72     III|                     Tessék meggondolni, kedves nagysád, hogy a kifizetendő
 73     III|               csekély apanagiumon kívül kedves nagyságodnak semmije sincs.
 74     III|            dörzsölgeté végig.~ ~– Édes, kedves nagyságos úr, még egyet
 75     III|           tanultunk ismerni. Hallotta-e kedves nagyságod valaha hírét a
 76     III|              Abellino felé fordult.~ ~– Kedves nagyságos úr, amint látom,
 77      IV|                 Jó estét, édes barátom, kedves Maszlaczky úr.~ ~– Alázatos
 78      IV|                      Alázatos szolgája, kedves nagyságodnak.~ ~– Megálljon,
 79      IV|                  nagy tisztelője vagyok kedves nagyságodnak.~ ~– Ne nagyságoljon
 80      IV|           barátjának. No, mondja nekem „kedves barátom”!~ ~– Tehát, „kedves
 81      IV|            kedves barátom”!~ ~– Tehát, „kedves barátom uram”, lehetek valamiben
 82      IV|                valamiben szolgálatjára, kedves nagyságodnak?~ ~– Igen;
 83      IV|               igen sürgős kérésem volna kedves barátomhoz.~ ~E szavaknál
 84      IV|                    Én adjak száz pengőt kedves nagyságodnak?~ ~– Roppantul
 85      IV|                 hát hogyan gondolja azt kedves nagyságod, hogy én kölcsönözzek
 86      IV|             csak ne nagyságolna annyit, kedves barátom. Higgye el, hogy
 87      IV|            tartozott hatvan forintommal kedves – kedves izé (ezt a szót
 88      IV|             hatvan forintommal kedves – kedves izé (ezt a szót választá
 89      IV|                  ezt a szót választá a „kedves nagyságos úr” és „kedves
 90      IV|                kedves nagyságos úr” és „kedves barátom uram” közvetítőjeül),
 91      IV|              nincs meg rám nézve, tudja kedves hm, hm (itt köhögéssel ütötte
 92      IV|                      Ejh, tudja azt jól kedves – igenis; minek magyaráztatja
 93      IV|                magyaráztatja most újra? Kedves – ugyan, ne kényszerítsen
 94      IV|                kijövök a contextusból – kedves nagyságod, hogy kedves nagyságoddal
 95      IV|                  kedves nagyságod, hogy kedves nagyságoddal lehetetlen
 96      IV|              Mire megyek én vele? Mikor kedves nagysád más nézetekben van,
 97      IV|                 a levélben:~ ~„Tisztelt kedves barátom uram!~ ~Consummatum
 98      IV|           tehetni.~ ~Dátum s a többi.~ ~Kedves barátom uramnak~ ~alázatos
 99      IV|               van róla győződve, hogy a kedves nagyságos úr, mihelyt pénznél
100       V|               érezni.~ ~– Óvást teszek, kedves méltsád. Vilma kisasszony
101       V|           szögletéből.~ ~– Alászolgája, kedves barátom, hozta az isten!
102       V|                     Meg van-e győződve, kedves barátom uram – sürgeté tovább
103       V|             mondanám: szeretet, mellyel kedves barátom uram és kedves családja
104       V|          mellyel kedves barátom uram és kedves családja iránt viseltetem.~ ~–
105       V|    vállaltathatna velem, és ez az, hogy kedves barátom uram szeretetét,
106       V|              megnyerem. Én ez összegről kedves barátom uram javára – lemondok.
107       V|                 ez elég jutalom.~ ~– De kedves barátom uram, hova gondol?
108       V|              azt teljesíthetni.~ ~– Jó, kedves barátom uram – szólt Maszlaczky
109       V|         láthatnám Vilmámat… és ez az én kedves Maszlaczkym…~ ~– Óh, kérem –
110       V|                 meg a sors, mint aminőt kedves barátom ajánlata okozott.
111       V|              egymásban, s azt tudhatja, kedves Maszlaczkym, hogy én nem
112       V|         határidőt. Sőt mentül közelebb, kedves barátom, kedves Maszlaczkym –
113       V|               közelebb, kedves barátom, kedves Maszlaczkym – tiltakozék
114       V|              fűződjenek közöttünk, s én kedves barátomat – kedves fiamnak
115       V|                 s én kedves barátomat – kedves fiamnak nevezhessem.~ ~E
116       V|             tanácsos úr odavoná magához kedves Maszlaczky barátom uramat,
117       V|             Fölösleges figyelmeztetnem, kedves Maszlaczkym, hogy az egész
118       V|                 felfogom ez aggodalmat; kedves nagyságod, kedves barátom
119       V|           aggodalmat; kedves nagyságod, kedves barátom uram ismer engem.
120       V|              mint a sír.~ ~– Még egyet, kedves jó Maszlaczkym. Mint az
121       V|                részben úgy hiszem, hogy kedves barátom is egyetért velem.~ ~–
122       V|                 azon indulatom, mellyel kedves nagysád, kedves barátom
123       V|                 mellyel kedves nagysád, kedves barátom uram – miért ne
124       V|             uram – miért ne mondanám? – kedves leendő rokonom családja
125       V|               egészen az ajtóig kísérte kedves barátját, fél kezével karonfogva
126      VI|                 most messziről megüti a kedves illat a közeledő szaglóműszereit,
127     VII|               mint testvérét, s gyakran kedves civakodással törtek rajta,
128     VII|              megkerülve, letelepedett a kedves család; innen a magasból
129     VII|               midőn az egész család egy kedves ünnepet ül, midőn kicsinye-nagyja
130     VII|               midőn kicsinye-nagyja egy kedves születésnap megújultát üdvözli;
131    VIII|               csaknem sírva fakadt.~ ~– Kedves gyámatyám, ön engem eddig
132    VIII|              tegezni szokott.~ ~– Igen, kedves Zoltán, míg ön gyermek volt;
133    VIII|                    Ön elég komoly arra, kedves Zoltán, hogy tökéletesen
134    VIII|         elhagyni egy gyermektársat, egy kedves, szép tüneményt, kit jobban
135      IX|                mint a Vezúv kitörése. A kedves, szelíd, jó Szentirmay-családnál
136      IX|             ügyelni nyögéseire.~ ~– Óh, kedves Zoltán – nyögé Karolina,
137      IX|                 a sárga jávor alá, ahol kedves kicsikéje ül mellette, és
138       X|         Maszlaczky úr megtörlé arcát, s kedves elégültséggel járatá végig
139       X|                állán ujjai hegyeit.~ ~– Kedves Trommel uram. Vannak magának
140       X|                 most.~ ~– Trommel uram, kedves, én egy igen hasznos vállalatot
141       X|               dolga.~ ~– Én nem mondom, kedves Trommel uram, hogy ön nagylelkűséget
142       X|            lehet nyerni.~ ~– Értem már, kedves tekintetes úr. De mégsem
143       X|                 van Vilma kisasszony? A kedves kisasszony. Talán nem beteg?~ ~–
144       X|                 pesti partról, tele van kedves anekdotákkal, s azokat élcekkel
145       X|                 jobban áll.~ ~– Ej, ej, kedves Zoltán, ön ily soká elmarad.
146       X|           elszörnyedve a septemvir.~ ~– Kedves gyámatyám, látja, hogy itt
147       X|                édeskedő arcán.~ ~– A te kedves gyámfiad egészségére!~ ~
148       X|           gúnyolódék a tanácsos. – A te kedves…~ ~Mi volt ez!!~ ~Jóságos
149       X|                Trommel urat.~ ~– Ugyan, kedves Trommel úr, legyen szíves
150       X|                nem sietnek jobban?”~ ~– Kedves barátim, ne szuszogjanak
151       X|              hogy mi történik vele.~ ~– Kedves Trommel. Azt tartom, hogy
152       X|             száz forintnál.~ ~– Igenis, kedves Trommel uram, önnek igaza
153       X|              volna csak furcsa!~ ~– De, kedves barátom, én nem üzérkedni
154       X|         szerződést is visszaadom önnek, kedves – azazhogy: Trommel úr,
155       X|                hogy van az embernek egy kedves jó barátja, aki kettővel
156       X|             percig ne hagyd el magadat, kedves jó paripám! – szólt hozzá
157       X|               ott azután megpihenhetsz, kedves lovam, hű állatom.~ ~Az
158       X|              percei a jávorfák alatt, a kedves kicsike mosolygó arca, gyöngéd
159       X|            gondoltam.~ ~– Mire gondolt, kedves anyácskám?~ ~– Arra, hogy
160       X|                 Miből gondolhatja az én kedves kis anyácskám, hogy őt nem
161       X|                sem kell, csak hogy az ő kedves úrnőjének szavát hallhassa.~ ~
162       X|           alkalmával szokott nyeríteni, kedves anekdoták fölött.~ ~Egy
163       X|                 között.~ ~Ah, ezek a mi kedves ismerőink, báró Berzy, Misztizláv,
164      XI|          Nincsen Pest!”~ ~A gyönyörű, a kedves város, melyre öröm volt
165      XI|                  hogy ha elveszett, ami kedves volt, támadjon helyette
166     XII|               az i. úr fl.”~ ~Olvasd~ ~„Kedves barátom! Méltóságos gróf
167     XII|              isten megengedi érni az én kedves gyámfiamnak, hogy nagyra
168    XIII|                   De hát nem szomjazik, kedves nagyságod, ilyenkor? – kérdé
169    XIII|              szokás vigasztalni.~ ~– De kedves báró, hát mire való ez az
170    XIII|        esztendeig is. Ugyebár, ugyebár, kedves Maszlaczkym, az meglehet,
171    XIII|             néhánnyal megtoldhassa.~ ~– Kedves nagyságos úr, de vajon egész
172    XIII|             felhasználni az ügyvéd.~ ~– Kedves nagyságod, én most örvendetes
173    XIII|               Azt is tudja méltóságod – kedves – miszerint Kárpáthy Zoltán
174    XIII|               is hozzá semmi közöm.~ ~– Kedves nagyságod – monda Maszlaczky
175    XIII|                 én azt tudom, miszerint kedves nagyságod sót eszik, ide
176    XIII|          hörcsök. Már évek előtt mondám kedves nagyságodnak, hogy a mi
177    XIII|                 sem oly kívánatos, mint kedves nagyságod Zoltán öccsének
178    XIII|              helyett, én elhiszem, hogy kedves nagyságod sokkal örömestebb
179    XIII|              fickó volna, amilyennek őt kedves nagyságod képzelni szeretné,
180    XIII|                emelkedve, viszonza:~ ~– Kedves nagyságos úr, én praetendálom,
181     XIV|                 amint őt megpillantá, s kedves gyermeki könnyelműséggel
182     XIV|              sehol sem menekülhetni egy kedves, bájos emléktől, s azután
183     XIV|                 véletlenül föltalálni a kedves emlék szép ideálját, s akkor
184     XIV|                  Mennyivel szebb lett a kedves kicsike, amióta nem látá,
185     XIV|           őszinte, tiszta szemeibe.~ ~A kedves álomból prózai csöngetés
186     XIV|             akár fel se törte volna.~ ~„Kedves Zoltán, ön feledni látszik,
187     XIV|               összetéve előtte:~ ~– Óh, kedves Zoltán! Ne nézzen azokba
188     XIV|                 úr felüté az orrát.~ ~– Kedves barátom uram, hogy mondhat
189     XIV|              mint másnak két garas.~ ~– Kedves barátom – szólt Maszlaczky
190     XIV|                Hiszen régen ismerem már kedves barátomat; ismeri az egész
191     XIV|               mondja neki szelíden: „Ha kedves ön előtt az én szavam, és
192     XIV|                 És ezután sok szép, sok kedves dolgot elmondanak neki.
193     XIV|                 szerették.~ ~És ha azon kedves gyermekre gondolt, kinek
194      XV|             képes egy helyben ülni.~ ~– Kedves barátom – szólt vidámságot
195      XV|            hallgatá.~ ~– Ne ítéljen el, kedves jó Kovács – monda Zoltán,
196      XV|             Tudom, hogy ön ezt óhajtja, kedves Zoltán; megbocsát, hogy
197      XV|                 sem ellenségeimnek.~ ~– Kedves Zoltán! Most hagyjuk el
198      XV|               emelkedék.~ ~– Óh, anyám, kedves jó anyám!~ ~Karjait az ég
199     XVI|                 vannak rendeltetve.~ ~– Kedves nagyságod, hogy érzi magát
200     XVI|                 Sokkal jobban néz ki; a kedves doktor valóban csodát követ
201     XVI|            előbbre fogja vinni a jó hír kedves nagyságodat, amit ma hozok.~ ~
202     XVI|         érkezett, s meg fogja látogatni kedves nagyságodat.~ ~– Hát azután? –
203     XVI|            fogadnom.~ ~– Tessék leülni, kedves kolléga úr! – kínálkozék
204     XVI|                 No, csak azért mondtam, kedves kolléga úr, hogy az információknál
205     XVI|              Vagy mindent, vagy semmit, kedves kolléga úr. Egy Kárpáthy
206     XVI|             kesztyűit is húzta.~ ~– Én, kedves nagyságos úr, örökre eltávozom.
207     XVI|              eltávozom. Lesz idő, midőn kedves nagyságod örömest kérdezősködnék
208     XVI|         nagyságod, ahova hívják! Térjen kedves unokaöccséhez vissza, csókoljon
209     XVI|                az édesatyjához is. Igen kedves emlékezet leend nagyságodra
210     XVI|       gyöngédséggel suttogá fülébe:~ ~– Kedves, édes kedves nagyságom.
211     XVI|                fülébe:~ ~– Kedves, édes kedves nagyságom. Nemsokára célnál
212    XVII|                 hogy búcsút vegyen azon kedves emlékektől, mik Kárpátfalva
213   XVIII|              van itt. Micsoda illat ez, kedves öregecském? Ez a szoba tán
214   XVIII|              eltávoztak előle.~ ~– Nos, kedves öregecském – monda Maszlaczky
215   XVIII|       öregecském – monda Maszlaczky úr, kedves bizalmassággal ütve Varga
216   XVIII|                de hiszi őket. Hát maga, kedves öregecském, fél-e tőlök?~ ~
217   XVIII|          gorombaság. Csak per „ön”.~ ~– Kedves öregecském, hogy írná az
218   XVIII|                 beszélt.~ ~Ha azt az én kedves Kőcserepy barátom tudná!~ ~
219   XVIII|              Kőcserepy barátom tudná!~ ~Kedves Maszlaczky úr ilyen szépen
220   XVIII|              egy szomorú lélek tudósítá kedves barátját, a tanácsos urat,
221   XVIII|                elfoglalt a vigalom.~ ~– Kedves Lizám – szólt remegve –,
222   XVIII|                  Az igen szomorú dolog, kedves lánykám. Lásd, ez egy gazdag
223   XVIII|       kárpátfalvi kastélyban, mint a mi kedves barátunk, Maszlaczky úr.~ ~
224   XVIII|            annak más értelme, mint hogy kedves Maszlaczky úr, tessék kocsira
225   XVIII|            üldöznek.~ ~– Uram! Barátom! Kedves egyetlen barátom!~ ~– Nos?
226   XVIII|                Tetszett olvasni? Mi ez, kedves barátom? Mit jelent ez a
227   XVIII|             bosszant egy izromban”.~ ~– Kedves barátom uram. Én meg nem
228   XVIII|              világosan látni.~ ~– Uram! Kedves nagyságos úr, csak nem méltóztatik
229   XVIII|          gondolatra jönni, hogy én…~ ~– Kedves Maszlaczky, énelőttem ez
230   XVIII|            elárult.~ ~– De az istenért, kedves tanácsos úr, hát nem méltóztatott
231   XVIII|                értem. Hogyan?~ ~– Uram, kedves uram! Kedves tanácsos úr!
232   XVIII|                      Uram, kedves uram! Kedves tanácsos úr! Én hitem szentségére
233   XVIII|        szavakkal otthagyta a tanácsos a kedves barátom uramat, ki sem fiúnak,
234   XVIII|            megnyerése után leánya kezét kedves barátja urának adandja.
235   XVIII|             felnyílik, s rajta mosolygó kedves alakok lépnek be, elébb
236   XVIII|             karjain felnövelkedett, s a kedves, elpiruló hajadont, kinek
237   XVIII|                  s az szólítja meg:~ ~– Kedves Zoltán…~ ~E hangra magánkívül
238   XVIII|              amint odarohant hozzá.~ ~– Kedves nagyságos urambátyám, az
239   XVIII|           tehetségeinek tért nyithatni, kedves barátom. Miben sem gyönyörködöm
240   XVIII|             találhatni; mindnyájan édes kedves testvéröknek nézték, sorba
241   XVIII|               megszólításnál: „Barátim, kedves barátim”. Senki sem hallgatott
242   XVIII|          elhalaványult ajakkal.~ ~Óh, a kedves, délceg, szeretetreméltó
243     XXI|               látunk benneteket? Óh, mi kedves bohók vagytok ti. Nesze,
244     XXI|              kötekedve, s összeölelgeté kedves szép nejét.~ ~Katinka ellenben
245     XXI|             venni a dolgot.~ ~– De hát, kedves kicsikém, azt képzeled-e,
246     XXI|                 a másik pedig gondolá: „Kedves gyermek, holnap megelőzlek”!~ ~
247     XXI|       pillanatra Zoltánnal maradni.~ ~– Kedves Zoltán – szólt a sebesült
248     XXI|               meghaljon; még tegnap oly kedves, oly vidám, és ma halott.
249     XXI|           odaszorítá halvány ajkaihoz a kedves nő kezét. Ah, ne tréfálj,
250     XXI|                  gyermekem, én leányom? Kedves gyermekem, térj magadhoz!~ ~–
251     XXI|         megölnek engem! Óh, Zoltán, óh, kedves Zoltán!~ ~A tanácsosné ott
252    XXII|               mellém.~ ~– Nem lehet az, kedves leányom, én ültem itt ágyad
253    XXII|              szívét, az ő szívét! Azt a kedves szívet, azt a kedves, édes
254    XXII|              Azt a kedves szívet, azt a kedves, édes szívet!…~ ~A szegény
255    XXII|              rajt a szíve.~ ~– Leányom, kedves jó leányom! – rebegé az
256    XXII|              azoknak.~ ~– Légy nyugodt, kedves gyermekem – szólt, odahajolva
257   XXIII|          szetirmai csalitban. A féltett kedves életét megmenteni indult
258   XXIII|            tetszék előtte, mintha ezt a kedves, csengő, gyermeteg hangot
259   XXIII|      megtörténni; szólj vele, Katinkám, kedves jó Katinkám, siess!~ ~A
260   XXIII|             Hagyjuk nyugodni a beteget, kedves grófnő; kegyed is fáradt,
261   XXIII|                   A tanácsos megcsókolá kedves betege halvány kezét, s
262   XXIII|                 az a sírig!…~ ~– Óh, én kedves gyermekem! – zokogott a
263   XXIII|                    Azzal elfutott a kis kedves leányka, ki háziasszonyi
264   XXIII|              féljen tőle” – tevé utána, kedves, bátorító nyomással szorítva
265   XXIII|                odavonta őt magához.~ ~– Kedves atyám – súgá fülébe –, hogy
266   XXIII|           Köszönöm, jó atyám. Köszönöm, kedves jó atyám. Énértem tetted
267   XXIII|              mindenki szeretett. Te is, kedves Katinkám, te is. Milyen
268   XXIII|              megemlékeztem rólad. Ugye, kedves atyám? Megmondtam, hogy
269   XXIII|                     Pihenj egy kevéssé, kedves leánykám, aludjál!~ ~– Majd
270   XXIII|                      Óh, ne mondja azt, kedves Vilma! – esenge Zoltán,
271   XXIII|                szemeit…~ ~…Légy boldog, kedves gyermek… a te boldogságodat
272    XXIV|               az!~ ~ ~ ~Meghalt a szép, kedves lányka, s mennyi változást
273    XXIV|                Erre a nagy mondásra egy kedves barátom tanított meg, aki
274    XXIV|             föld odakünn énrám nézve is kedves emlék. Ahol leányom meghalt,
275    XXIV|                ünnep előtt.~ ~A régi, a kedves birtokos fog visszatérni.~ ~
276    XXIV|            határig eléje fognak menni a kedves jövevénynek, kit számukra
277     XXV|               újdonságul fogjuk hallani kedves Maszlaczky úr kudarcát.~ ~
278     XXV|             tény körülbelül annyi, hogy kedves Maszlaczky úr egy kézre
279     XXV|                 nézve megszűnt a világ „kedves barátom uram” lenni.~ ~Ismerősei,
280     XXV|               nyalábolta.~ ~– Szervusz, kedves barátom uram!~ ~A lucskos
281     XXV|                 alkalmatosságával annyi kedves pillanatot töltöttünk el
282     XXV|               el együtt?~ ~– Hagyja el, kedves Maszlaczky, hagyja el –
283     XXV|                is nem lőtte akkor főbe, kedves Maszlaczkym, akkor mindjárt,
284     XXV|              vághatnék rajtad”!~ ~– Óh, kedves Maszlaczkym, én egészen
285     XXV|         tárgyról.~ ~– Majd meglássa ön, kedves Maszlaczkym, az első két
286     XXV|             ötlet volt tőle. Már hiába, kedves Maszlaczkym, én magát szeretem,