Rész

  1       I|                össze kell annak dőlni, mert a falak nem bírhatják meg
  2      II|             lenézik, sőt félnek tőlük, mert nem tudják, hogy meddig
  3      II|             ily egyenesen gyöngéjének, mert ő maga büszkeségét helyezi
  4      II|              ízléssel van felhalmozva (mert nem elég a pompát megvenni,
  5      II|          Őelőtte senki sem ismeretlen, mert akit ő nem ismer, az előtte
  6      II|             neki a keresztnevével.~ ~– Mert akkor elmondhatnám, midőn
  7      II|              tudott volna számot adni, mert Byronról mindössze is annyit
  8      II|        igényekről a női szépség iránt, mert még csak a divattal sem
  9      II|          komolyságot erőtetett vissza, mert a leánynak nem jó észrevenni,
 10      II|              hogy ő csak „tekintetes”, mert amellett egyike a legnevezetesebb
 11      II|               ez is az én vendégem”!~ ~Mert jegyezzük meg azt, hogy
 12      II|             perkálruhába volt öltözve, mert jobb ízlésű nagyaink, bármily
 13      II|             ifjú sohasem volt gyermek, mert kicsiny korától fogva gavallérnak
 14      II|             Vilma eközben észrevette – mert mindenre úgy tudott figyelni –,
 15      II|            szégyenlé, hogy oly gazdag, mert sohasem fogja tudhatni,
 16      II|        természetesen nem cigány húzta, mert azt csak parasztmulatságokban
 17      II|             ott, ahol más épít. Miért? Mert jól érezték, hogy ha egy
 18      II|             akarom fennhangon mondani, mert félek, hogy kárt okozok
 19      II|      vezetékeket vigye egyenesen haza, mert ő a gróf kocsiján fog visszatérni,
 20      II|             kisasszony fagylalt volna, mert attól félnék, hogy megenném.~ ~
 21      II|               nem jó későre maradniok, mert a hegyen nyaktörők az utak
 22     III|                szomjas, meg kell inni. Mert vagy megtisztelő a cím,
 23     III|                hátát a falnak vetheti, mert bizony széjjelmenne, ha
 24     III|             szállását, sőt újat fogad, mert házasodik; hanem azután
 25     III|         melyhez lehetetlen hozzáférni, mert az asztal előtte áll; nem
 26     III|             okvetlenül azért megy oda, mert rá van szorulva, mert eszéhez
 27     III|             oda, mert rá van szorulva, mert eszéhez kénytelen folyamodni,
 28     III|                mértéket kell tartania, mert különben az aranysodronyok
 29     III|     fáradságomat senki sem téríti meg, mert nagyságod apanagiuma magának
 30     III|                felszólított, hozzá sem mert fogni egy is. Egyedül én
 31     III|           vágjon, kedves nagyságos úr, mert én tudom, hogy mit beszélek,
 32     III|              már gyermekkorában tudta, mert midőn édesatyja meghalt,
 33     III|        megfogni a történetek csomóját, mert ezen fordul meg minden.
 34     III|           bántotta, ha valaki dicséri, mert hisz azt, hogy ő okos ember,
 35     III|            igen helyesnek találom azt, mert köztünk mondva, én legkevésbé
 36     III|            törhetlen bálványul álljon; mert győzelmünk alapja ez. Az
 37     III|           Quoniam in hoc signo vinces (mert e jegyben győzünk). Midőn
 38     III|               miért tegyem én azt?~ ~– Mert ezáltal a per sikerét csalhatatlanul
 39     III|            sincs benne; először azért, mert az a birtok kedves nagyságodnak
 40     III|            csak név szerint félmillió, mert annyi ugyan a bevétel, de
 41      IV|             menjünk innen a kapu alól, mert itt szélhuzam jár. Egy igen
 42      IV|     kényszerítsen engemet más címekre, mert mindjárt kijövök a contextusból –
 43      IV|               érte ma Maszlaczky urat, mert megint énekel! Minden lélek
 44       V|                csüggesztve érzé magát, mert hiszen bizonyos volt felőle,
 45       V|          tökéletesen az ő embere volt. Mert ami gondolatot az egyszer
 46       V|                nézve el vannak veszve, mert azon napló, melybe azokat
 47       V|                csaltak elő a húrokból, mert Eveline maga sohasem bírt
 48       V|               aligha tud boldog lenni; mert a nő boldogsága éppen gyöngeségében
 49       V|            pártolják, védik, szeretik, mert gyönge. Ezért, megbocsásson
 50       V|               kielégíték Kőcserepynét, mert sokféle boncolás alá lehetett
 51       V|          ifjúságát nem gúnyból említé, mert bár képes volt a szíveken
 52       V|             boruljon, és őt megölelje; mert Maszlaczky úr érzékeny ember,
 53       V|             adjak. Ez nem leend nehéz, mert az ügy igazságos. Világos
 54       V|           kénytelen vagyok helyeselni, mert jobban érti, mint én. E
 55       V|               világ sokat tart felőle, mert gazdag. No, majd meglássuk,
 56       V|             szándokáról? Ez baj volna, mert asszonyokat nehéz valamely
 57      VI|             leírva hű volnék magamhoz, mert költői dolgokat jegyeznék
 58     VII|               horgonyát leli e vádban; mert ha ennek árnyékát rávetheté,
 59     VII|            becstelen szeretője voltál, mert, íme, annak fiát úgy szereted,
 60     VII|            Tudod-e, hogy miért van az? Mert el kellett neki válni. Ilyen
 61     VII|           dördülését hallva, senki sem mert arra gondolni többé, hogy
 62    VIII|            ajánlólevelet Tarnaváryhoz, mert a jövő közgyűlésig is, mely
 63    VIII|          bizonyosan gyanúsítják azért, mert én gazdag vagyok, s így
 64    VIII|               szeresd őket ezentúl is, mert mi is szeretni fogunk téged;
 65    VIII|            lész, sokszor gondolj ránk, mert mi is sokat fogunk rólad
 66    VIII|                ne mondd senkinek soha, mert az nagy veszélyt hozna rád
 67    VIII|                 orozva kerülvén hozzá, mert tudja, hogy különben nem
 68    VIII|            vigyáztam fel a berakásnál, mert már akkor a megboldogult
 69    VIII|           viaszgyertyával tért vissza, mert a felnyitott szobák ablakai
 70    VIII|              legvéresebb zsarnokainál, mert ez csak elítélni tud, kegyelmezni
 71    VIII|           szórj belőle, ami benne van, mert az mind drága emlék. Ne
 72    VIII|         benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre méltók.
 73    VIII|          Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb
 74      IX|                tanulmányokat végeznie, mert a tudomány nemcsak a szegény
 75      IX|      magánbeszédet tarthatott magában (mert ő csak magával szokott bizalmasan
 76      IX|         koromban elszöktem az apámtól, mert meg akart verni, s hat hétig
 77      IX|           tehet, ha nagy családja van, mert a gyermek istenáldása, de
 78      IX|              rá, hogy az nincs itthon, mert itt Tarnaváry septemvir
 79      IX|             volt eligazodni Zoltánnak, mert odabenn oly rettenetesen
 80      IX|         Ezúttal már igazán megrettent, mert e pörpatvar hangjai női
 81      IX|            nevelőikkel; egyszer azért, mert az úrfiak és kisasszonyok
 82       X|        szükséges legénységgel ellátni, mert Pesten nemsokára nagy szükség
 83       X|               siessen ön a dolog után! Mert a munka még az éjjel elkezdődik.~ ~
 84       X|                és egyre pörölnek vele, mert nagyon szórakozott, és minden
 85       X|            Hanem azután szaladtunk is, mert az én csizmadiáim utánunk
 86       X|         találja, pedig már kereste is, mert vele táncra volt ígérkezve.
 87       X|               fog, de elébb átöltözik, mert minden ruhája csuromvíz.~ ~
 88       X|               tornyokba menekülhettek, mert a vészharangozást gyakran
 89       X|             Ott ki kellett szállaniok, mert a jég keményen állt, s kihúzták
 90       X|             halogatás veszéllyel járt, mert már egészen bealkonyodott,
 91       X|                bírt vele szóhoz jutni, mert az asszonyságok mind körülfogták
 92       X|               nem tudtunk visszajönni, mert a zaj közt megfeneklett
 93       X|              Ne mondja tovább, Zoltán, mert mindjárt rosszul leszek! –
 94       X|                szólt Zoltán büszkén –, mert itt ezrek megmentéséről
 95       X|               volna eszébe e gondolat, mert ott most még hideg van;
 96       X|           magához térve. Siessen haza, mert a veszély hamarább odaérhet.~ ~
 97       X|              Itt maradni is veszélyes, mert az áradás, meglehet, hogy
 98       X|                siessenek.~ ~Ő maga nem mert nekik parancsolni, mert
 99       X|                mert nekik parancsolni, mert csak alig állt azon az egy
100       X|               Köszönje, hogy megijedt, mert különben rosszul járt volna.
101       X|             kapusnak menten teljesüle, mert azon percben nagy dalolás
102       X|         Szerencséd, hogy svarc vagyok, mert reggelig itt ülhetnél helyettem.
103       X|               mégy, a helyemre ne ülj, mert ott peched lesz, csúnya
104       X|              bankot, osztja a kártyát; mert egészen nekihevült a játék
105       X|              szeretné látni a bankadó, mert már nagyon sokszor elveszté
106       X|              mondhatod, hogy bánod is, mert jó szíved van, s ily óriási
107       X|              Hát miért nem?~ ~– Azért, mert százat is kaphatunk.~ ~–
108       X|            odaveté a mellette állónak, mert először is abban a kard
109       X|          Nyújtsa kezét.~ ~– Nem bírja, mert félholt.~ ~A szabadító közelebb
110       X|               Zoltán megköszönte neki, mert ezáltal kimelegedett.~ ~
111       X|               vagy szánakoznám rajtok, mert csak addig imádkoznak, amíg
112       X|               kísértetszínű dolgokkal, mert azok pirosak maradtak, mintha
113       X|            semmit, nem hízelghet neki, mert hiszen azt sem tudja, mit
114       X|            pedig soha a feje sem fájt. Mert ő bizton elmehetett a meghívások
115       X|    kitapasztotta hóval, s abba elbújt, mert a szél haragudott rá nagyon.
116       X|                  Rip, rop, ennünk adj, mert meghalunk”! De a szegény
117       X|              akarjon semmit is hagyni, mert neki semmi sem kell, csak
118       X|                  De messze kell lenni, mert odakint egészen sötét van –
119       X|           percinga otthonos petyegése, mert a folytonos rázkódástól
120       X|               siessen velem menekülni, mert az alant álló derék szabadítóknak
121       X|            akit meg akarnak rontani.~ ~Mert a figyelmező gyermek előtt
122       X|          diadalmasan tértek meg abból, mert amidőn a romboló vész kétharmadát
123       X|            amott már nem is kiáltanak, mert a ház összeomlott, s lakói
124       X|         Abellino a csónak fenekén ült, mert ő becses személyét inkább
125       X|               ne fordítsák a csónakot, mert az ember könnyen katarrust
126       X|           akkor. A furfangos jurátus – mert mi is lehetett volna egyéb –
127       X|          cselekedje azt, hogy evezzen, mert mindnyájokat felforgatja,
128       X|              el kell múlni a bánatnak, mert e tünemény mosolygása és
129      XI|           azért kétszeres fáradsággal, mert nemcsak elleneivel volt
130      XI|         melynek kigondolása is óriási, mert annak boltozatjai egy egész
131     XII|             Erről én semmit sem tudok, mert én nem bíztam rá a levelezést. (
132     XII|             hogy nem írhat már többet, mert a papirosa szélére jutott,
133     XII|               ő írt, azt nem értettem, mert igen cifra, hanem a Kovácséiból
134     XII|            rögtön arról a fatömlöcről, mert én vasban hozatom vissza,
135     XII|         Bárcsak meg ne tudnák idehaza, mert engem megeszen a szégyen.
136     XII|               levele végén megelőzött, mert azt írja, hogy ne fárasszam
137     XII|               magamat a pénzküldéssel; mert amit elvitt magával, azzal
138     XII|                Maszlaczky megkaphatná, mert ezekkel a világra be lehetne
139     XII|              talál ki a bosszúságomra, mert valami még lesz belőle;
140     XII|              valami nagyon fain ember, mert azt írja róla Zoltán, hogy
141     XII|          felfordított a Bálvány utcán, mert a lámpások már kialudtak,
142     XII|                mégpedig először azért, mert nem értem; másodszor, mert
143     XII|             mert nem értem; másodszor, mert nem hiszem; és harmadszor
144     XII|          harmadszor és ezerszer azért, mert nekem nem kell! Nem! Ha
145     XII|               ülök, és azon megyek át, mert nem irtózom sem a Dunától,
146    XIII|                a szeme világát őrizze, mert az ablakok bíborveres függönyökkel
147    XIII|              Az ugyan egyet sem ütött, mert nem volt felhúzva, hanem
148    XIII|          elvégzem a dolgaimat írásban; mert azt jól tudom, hogy mikor
149    XIII|            azaz hogy nem szemöldökkel, mert az nem volt neki, hanem
150    XIII|            megtiltom önnek a beszédet, mert megtiltottam betegemnek
151    XIII|     izgatottságot, és erre jogom volt, mert az orvos korlátlan uralkodója
152     XIV|           zárva, és az nagyon jól van, mert az udvarhosszant labdázó
153     XIV|        meghallhatá itt kényelmesebben, mert ha a remek férfiú elkezdett
154     XIV|               egyéb zenés előadásokat, mert az ember nem kénytelen odafigyelmezni,
155     XIV|             Most ne nézzen kegyed oda, mert mind a hárman ide néznek.
156     XIV|                látszott ez a gondolat, mert csak alig várta, hogy valaki
157     XIV|              szaladjanak olyan nagyon, mert az ő lábaik már nem olyan
158     XIV|                bánatát, sem hajlamait, mert tudja, hogy azok mind osztva
159     XIV|                mosni, mint a kristály, mert az igaz szeretetnek az a
160     XIV|              el kezéből azt az iratot, mert átok és lélekkárhozat van
161     XIV|             van annak minden soraiban, mert azon perctől kezdve, amidőn
162     XIV|                    Nem konfekt biz az, mert ez ebéd. A dinnyéjét megettem
163     XIV|              perét?~ ~– Már miért?~ ~– Mert attól félhetne, hogy a felperest
164     XIV|               hogy ő ne tudjon felőle, mert az a szándékom, hogy az
165     XIV|              hagyja nála mind a tízet, mert ő még ma mind elkölti, amúgy
166     XIV|         nemével a pironkodásnak tette, mert nagyon megnézték érte az
167     XIV|               én loptam el az aranyát; mert nekem, ha tudni akarja,
168     XIV|               önnek aranyakat?~ ~– Hát mert kértem tőle; mert nem volt
169     XIV|                  Hát mert kértem tőle; mert nem volt mit ennem. Ő pedig
170     XIV|            délig. Délután nem kellett, mert a fráterek feleslegesnek
171     XIV|                volna szabad születnie, mert az atyja már öreg ember
172     XIV|              mindent az utolsó betűig, mert ez nem volt álom, hanem
173     XIV|             alak maga világítja magát, mert napvilág nem jár abba a
174      XV|             nem vehetek azokban részt, mert még éveim hiányzanak, pedig
175      XV|          beszéd alatt fiatal védencét, mert a lelkébe látott annak,
176      XV|             kevésbé lesz arra szükség, mert akkor szegény, szegény ember
177      XV|         grófnak nem is szóltam efelől, mert amilyen heves ember ő, s
178      XV|          találkozásra nem is hívhatja, mert az nyomorék, vak, tehetetlen,
179      XV|          fekünni. Szüksége is volt rá, mert egész teste olyan volt,
180      XV|           senki se háborgassa Zoltánt, mert lefeküdt.~ ~– Talán beteg? –
181      XV|                majd más gazdát uralni; mert Zoltán nem lesz többé gazdag;
182     XVI|               midőn ítélet alá készül? Mert látják, hogy el fognak mindent
183     XVI|         közbelép, hogy ezt meggátolja, mert jól tudja, hogy ha mi kiegyezünk,
184     XVI|          magokat, s csak a kapun kívül mert lélegzetet venni, érezve,
185    XVII|             azt szerencsésebb napokra, mert ő megszűnik jószágaival
186    XVII|                sem értene az új gazda, mert csak a készet pusztítani
187    XVII|             szűkölködni azért nem fog, mert megboldogult édesatyja végrendeletében
188    XVII|            tüzet rakatni e kandallóba, mert az idő őszi esőkkel járt,
189   XVIII|              félfedelű bricskában ült, mert fedett hintóban életveszélyes
190   XVIII|          őrizet alatt.~ ~Ezt hallva le mert szállni a fiskális úr, s
191   XVIII|               úgyis ez lesz az ebédlő, mert könyvtárnak nagyon zajos.
192   XVIII|           boltban kért ecetet, olajat, mert más minden van odahaza.~ ~
193   XVIII|             volt gázolva, beszélni sem mert, vagy olyanokat mondott,
194   XVIII|               pörkölt tortát cifrázni, mert Maszlaczky úr megszöktette
195   XVIII|               el ne bocsássam kezedet, mert akkor esni fogsz, mélyen,
196   XVIII|             egy gazdag ifjú volt, aki, mert maga gazdag volt, jót tett
197   XVIII|    szakácsnééhoz nyilván nem vághatta, mert ez a jámbor a legnagyobb
198   XVIII|          szívességeidet félreérthette, mert eddig tanúsított kegyekről
199   XVIII|              tán csak azért kedvetlen, mert neje beteg, vagy talán valami
200   XVIII|           hanem én ahelyett mosolygok, mert ez nekem jobban illik. Én
201   XVIII|            mostan pofon is üthetnélek, mert megérdemelnéd, és módomban
202   XVIII|             hanem én inkább mosolygok, mert tudom, hogy az teneked még
203   XVIII|           hiszi, hogy Kőcserepy, azért mert csendes, udvarias ember,
204   XVIII|                 de másutt kerüljön ön, mert ha találkozunk még valahol
205   XVIII|                 csak a vadaskerten túl mert hátrapillantani, ha nem
206   XVIII|                úgy, de nem nyerte meg, mert abban ítélet sem hozatott,
207   XVIII|         kérdezni a közvélemény ítésze, mert a közvélemény előtt a politikus
208   XVIII|             Erre én felelni nem tudok, mert a határvonalt a kettő között
209   XVIII|               csak azért sem engednek, mert mások úgy kívánják; ezek
210   XVIII|              álla mellől azt a kapcát, mert nem hallani tőle a szót!”,
211   XVIII|                hogy jó ismerősök vele, mert szüntelen odahajolnak hozzá
212   XVIII|         látszik, hogy mondana valamit, mert voltaképpen senkihez sem
213   XVIII|                volna magát meghajtani, mert a beszédet ő szerzette,
214   XVIII|            büntetést, lefizetem előre, mert szándékom van másodszor
215   XVIII|            azért kellett neki eljönni, mert előkelő család egyetlenegy
216   XVIII|               szúrta le, csupán azért, mert ez azt állította, hogy a
217   XVIII|               nem volna tanácsos vele, mert nagyon meggyomrozná az embert,
218   XVIII|            hátha az öreg, éppen azért, mert nem tanult víni, természetes „
219   XVIII|               alatt sem volt tanácsos, mert úgy leüti az embert azzal
220   XVIII|        gondoskodik, ami rendén is van, mert azt kívánni falusi embertől,
221   XVIII|              de most már nincsen nála, mert Maszlaczky úr gonoszban
222   XVIII|              igen sokat nyom a latban, mert hírhedett veszekedők mind;
223   XVIII|           hajlani Szentirmay pártjára, mert Kiss Miska, a Kárpáthy-család
224   XVIII|          otthon van; azt jól is tette, mert szíjat hasítottak volna
225   XVIII|              csárdában szokták hagyni, mert ha éjszakára behozzák, nem
226   XVIII|     állványához közelebb férkőzhetett; mert először is az ő kiabálását
227   XVIII|     nemességért jó volna előreküldeni, mert az ellenpárt rögtön szavazatot
228   XVIII| Kőcserepy-pártnak szinte nem használt, mert ellenfeleik álltak az erkélyhez
229   XVIII|          Kárpáthy Zoltán megrontására, mert ha én le nem írom neki azt
230     XIX|        elismerni, hogy jobbak, mint ő, mert hiszen azok, akik kezet
231     XIX|               pártviszály volt az oka, mert e nép mindig meg tudott
232      XX|               viheti családját sehova, mert nem fogják őket meglátni;
233      XX|               hivatalában szórakozást, mert nem fognak semmit reája
234      XX|             szíve örül, keserűen örül, mert amaz éretlen gyermek, ki
235      XX|                gyermek, ki az ő fejére mert hágni, bűnhődése elé megy,
236      XX|          mondjad, hogy küldjék utánuk, mert ez sürgetős, nagyon sürgetős
237      XX|          Hozzám ne jöjj többet vissza, mert én már nem leszek itten.~ ~
238     XXI|               hogy hozzájok szegődött, mert többet árt elveiknek, mint
239     XXI|             azt a termet szépszerével, mert itt senkinek sem tetszik
240     XXI|                sem találkozhatni vele, mert ő nem keresi a léha társaságokat,
241     XXI|                    Igen, oly sürgetős. Mert ha hosszú időt adok, meg
242     XXI|              szólt Rudolf jókedvűen –, mert itt az sincs, ahova letelepedjetek.
243     XXI|                 hogy csendesen lépjen, mert a gróffal szerencsétlenség
244     XXI|          elváltozott hangon felel:~ ~– Mert meg akarom őt menteni.~ ~–
245    XXII|                Eveline-t tartsa távol, mert a betegség ragályos. Ezt
246    XXII|        reszketés volt az egész háznál, mert akkor hideg gyöngyök izzadtak
247    XXII|      takargatni vonagló gyönge testét, mert ki akart szökni ágyából,
248    XXII|            fejezetet be kell végeznem. Mert a szív és az ész két különböző
249   XXIII|              Ha Liza élne, megmondaná, mert ő tudta azt. Mondtam neki
250   XXIII|               platánfák alatt sírtunk, mert tudtuk jól, hogy ezen a
251   XXIII|              érteni kell… érteni kell, mert anélkül nem ér semmit.~ ~
252   XXIII|           végrendeletet kell tennem. – Mert ez már nem ér semmit. –
253   XXIII|             felejts azokból semmit is, mert én azt mind igen komolyan
254   XXIII|                   Szerette őket Isten, mert ifjan haltak el”… azt válaszoljuk
255    XXIV|                nem mer utána senkitől, mert attól fél, hogy valaki azt
256    XXIV|             még csak kamatra sem adák, mert csak azt hitték, hogy hiszen
257    XXIV|                kell megnyerni a perét, mert az az igazság Isten előtt,
258     XXV|              de nem fogadhatta azt el, mert sokkal nyugodalmasabb kilátásai
259     XXV|          nyargalunk a jó friss esőben, mert itt mindennap van eső, mezítláb
260     XXV|               az izopátia etc. graeca, mert az egészen egzotikus valami
261     XXV|                   Kőcserepy úr aligha, mert ő a jószágot vissza is engedte
262     XXV|             Zoltánnak; az még kevésbé, mert neki semmi köze hozzám.~ ~–
263     XXV|                embernek jutni melléje, mert hasonló lélekállapotban
264     XXV|                hogy szavát se hallják, mert ha még egyszer valahol valami
265    XXVI|          túlvilágon, hanem azért nagy, mert nem tud kicsiny lenni.~ ~
266    XXVI|             korholják mások viseletét, mert ők nem tehetnek hasonlóan.~ ~ ~ ~
267    XXVI|          előlegezzen a mennyországból, mert a boldogságot nem elég megérdemelni,
268  Vegszo|              nincsen bukás az életben, mert ha egy pályáról elűzetett,
269  Vegszo|               és meghalnak, nem azért, mert megérdemelték, nem is a
270  Vegszo|      Megveted-e, elutasítod-e hidegen, mert te boldog vagy már, akkor
271  Vegszo|                érzésnek, közöld velem, mert én nem tudom azt. – A szerelem