Rész

  1       I|               és csillagok ragyognak, fel ne nézzen az égre?~ ~Néha
  2       I|            veres röppentyű tolakodott fel a távoli Svábhegy ormairól,
  3      II|              oda a kapust, hiába írja fel nagy táblára: „idegeneknek
  4      II|             azok minket, és más egyéb fel nem számítható értelmi eszközök
  5      II|              az ember önmagát vezette fel oda, hová más embert a jó
  6      II|          lépünk, csak azután keressük fel a labirint-parkokban, gloriette-ekben
  7      II|              ízlése után úgy tűnik az fel, mint egy tündérpalota,
  8      II|             byroni gondolat! – kiálta fel Kőcserepy úr, ki tudott
  9      II|             mondott, Alfréd? – kiálta fel, látva, hogy valamin nevetnek. –
 10      II|          legközelebb állót szólította fel tanúbizonyságul: „Nemde,
 11      II|           szellem, ki könyökkel küzdi fel magát a társadalomba.~ ~
 12      II|        megszorítá, s csak akkor emelé fel ismét fejét még egyszer
 13      II|            fényes vendégekkel ékesíti fel magát, s ezek a válogatott
 14      II|    mindannyiszor Katinka arcát keresé fel, ki vígan nevetve, kacagva
 15      II|       gyermekről, ki vele együtt nőtt fel, kit ő tanított járni, ő
 16      II|               pajkos örömmel szökellt fel belé, aztán Vilmát is biztatá,
 17      II|               Mit, kísérni? – pattant fel Tarnaváry. – Odatalálhat
 18      II|              Kérlek, Mihály, nyergeld fel paripámat, légy szíves sietni
 19      II|              elméncségeket ne hordjon fel a kisasszonyok mulattatására,
 20     III|       úgynevezett „kancellária” tárul fel előttünk, melynek trapeziumában
 21     III|         pókhálómentes hálószoba tárul fel előttünk, mely oly hosszú
 22     III|               fráter Bogozy, az pedig fel nem pillantana írásából
 23     III|           székéről, s elkezdett alá s fel járkálni apránként pattogva.~ ~–
 24     III|            helyzetek frivolitása tűnt fel.~ ~– Nem is arra való. Az
 25     III|               egy másik is volt, amit fel kelle derítenünk, Kárpáthy
 26     III|        csalatkozás keservével sóhajta fel:~ ~– Eszerint perünknek
 27     III|           mellyel én e rejtély zárait fel fogom nyitni.~ ~Az ügyvéd
 28     III|         Rudolf!~ ~– Valóban! – kiálta fel Abellino örvendő arccal,
 29     III|              hogy a semmiből küzdötte fel magát a magasra, tanúsítá
 30     III|          saját birtokomból?! – kiálta fel Abellino dölyfös akcentussal. –
 31     III|          nagyságod birtoka? – förmedt fel a kis ember, ki nagyon hamar
 32      IV|            költői világnak; itt lesz, fel fog lépni, háromszor egymás
 33      IV|                ki a Dunapartra, alá s fel két óra hosszat, onnan haza,
 34      IV|             őt ismerői illeték, midőn fel sem szólíták a részvételre,
 35       V|                e szép mondatot jegyzé fel bámulói emlékébe a jeles
 36       V|         anyagot.~ ~– Hibásan fogja ön fel az életet, uram. Nőnek nincsen
 37       V|       közöttük, hogy a szobában alá s fel sétálva, melyik bocsássa
 38       V|               egy jutalom lelkesíthet fel oly mű kivitelére, melyet
 39       V|        kivitelére, melyet semmi kincs fel nem vállaltathatna velem,
 40       V|           helyre, s diadalmasan emelé fel fejét; büszkesége vonásai
 41       V|              tudom, jól tudom azt; én fel tudom fogni boldogságom
 42       V|         hajolna meg őelőtte! – kiálta fel fanatikus elragadtatással
 43       V|        mosolygással monda:~ ~– Tegyük fel még határozottabban. Legyen
 44       V|             megvigasztaltatással kelt fel onnan, néma jelekkel mutatva,
 45      VI|            kik a meredek gátról le és fel csapogattak a dűlőutakra
 46      VI|            segíteni, pedig állítottak fel jégtörőket is, csináltak
 47      VI|             magas tetejű torony nyúlt fel nagy gombbal a végén; négy
 48      VI|             költői dolgokat jegyeznék fel. De vállainkon az élet.
 49     VII|          elmenjünk messzire, egyikünk fel, a másikunk alá, s aztán
 50     VII|              mennyivel több?~ ~Zoltán fel bírta fogni az ezen adatokban
 51     VII|          eszményképeire méltóvá küzdi fel magát. Oly jólesett volna
 52     VII|        üdvözli; éppen ekkorra hagyták fel e vérig, e lélekig ható
 53     VII|              hogy jár szüntelen alá s fel, egy percre meg nem állapodva.
 54     VII|              lesz, mire odaér, költse fel rögtön Zoltánt, s adja neki
 55     VII|           borzasztó időben! – kiáltja fel Zoltán aggodalmasan, s remegve
 56    VIII|        elmondta, Zoltán sietve haladt fel a lépcsőkön, s dobogó szívvel
 57    VIII|       óhajtanám is. Önnek legelébb is fel kell menni Pestre; ez most
 58    VIII|         hidegségre? Még az a gondolat fel sem támadt szívében, ami
 59    VIII|      készséggel –, én magam vigyáztam fel a berakásnál, mert már akkor
 60    VIII|               mozgó alakokat tüntetve fel rajta, mint egy természetes
 61    VIII|              könnyebbülten sóhajtanak fel a szabad légre jutva.~ ~
 62      IX|          alakjában, s addig is mindig fel fog dobogni szíve, valahányszor
 63      IX|               ha Katinkára tekintett, fel kellett tűnni előtte, hogy
 64      IX|            ugyanazon a lépcsőn jártak fel hozzá, a gyermekek pedig
 65      IX|        rangfokozata felől, és sietett fel a lépcsőkön.~ ~A folyosó
 66      IX|                 Ott a kancelláré, ni! Fel van rá írva. Majd megmondják –
 67      IX|             hevesen az asztal mellett fel s alá, néha-néha egyet villantva
 68      IX|        helyére! Ki kérte, hogy álljon fel? És hallgasson! Ki mondta,
 69      IX|        felének túlsó lapjára írta azt fel, ahonnan azután nem lehetett
 70      IX|             szolgálni –, hogy vezesse fel a nagyságos ifjú bárót szobáiba.
 71       X|              paloták sorai emelkedtek fel a rónán, négy külváros támadt
 72       X|             nem merik; hogy ugranának fel ágyaikból éjnek idején,
 73       X|             fullasztá, s Esztergomtul fel egész Bécsig nem hallani
 74       X|               részt vennénk, keressük fel regényünk egyik hősét, tekintetes
 75       X|              s rá sietséges csörtetés fel a lépcsőkön, a negyedik
 76       X|            csendesen fütyörészve köté fel fehér nyakravalóját, s tökéletes
 77       X|               szüntelen jár-kel alá s fel a termekben, mint a görög
 78       X|             számot, hol volt! – riadt fel Tarnaváry úr.~ ~– Azonnal
 79       X|              Vakmerő kölyök! – kiálta fel Tarnaváry úr, kinek üstöke
 80       X|               őrültetek meg? – kiálta fel elszörnyedve a septemvir.~ ~–
 81       X|             figyelek rá, annál jobban fel tudom fogni Vilmám ellenszenvét.
 82       X|                Bravó, bravó! – kiálta fel báró Berzy, s a társaságban
 83       X|         szikrázó jégdarabokat lövellt fel az égbe, s kétfelé csapta
 84       X|          esett.~ ~– A gutát! – kiálta fel Maszlaczky úr, akinek oly
 85       X|               tánc most újul még csak fel igen jókedvvel. Zoltánnal
 86       X|               bosszúsan nyargal alá s fel a Duna-parton, a hideg szélben,
 87       X|             fél láb magasnyira szökik fel utána a víz.~ ~– Ah, az
 88       X|           ijedelem kifejezését veszik fel. Arcán nagy verítékcseppek
 89       X|              mennydörgő lövés zavarta fel az éjt. A Duna átszakasztá
 90       X|          menekvők bámulva pillantának fel a szemközt jövő hintóra
 91       X|              az az asszony! – sóhajta fel a tanácsos magában, ki szüntelen
 92       X|               Hol vagyunk!? – sikolta fel, a hintó ablakát felrántva.~ ~
 93       X|           úton.~ ~– Jézusom! – kiálta fel elborzadva, s minden ízeiben
 94       X|             Biztatott mindenkit, hogy fel sem kell venni az egész
 95       X|               úr egy hős állását véve fel, nemes elhatározással monda:~ ~–
 96       X|             nem azon szempontból vevé fel az ügyet. Neki Vilmát kellett
 97       X|            oszlopzatra segítsék tehát fel” – rimánkodik a nő.~ ~„Nem
 98       X|             helyét. Ott járkált alá s fel a szikrázva lobogó gyertya
 99       X|           elmúlt!~ ~– Úgy engem régen fel kellett volna váltani. Ki
100       X|              azért háziurak! – kiálta fel egy borzas fiú. – Tán biz
101       X|               hogy hahotával kacagtak fel rá.~ ~– Ejnye, ti semmirekellő,
102       X|            szívtelen kutyák! – ordíta fel Kovács e kacajra, s nemes
103       X|             mondani akarná neki: „Ülj fel ismét, meneküljünk együtt,
104       X|            vízben fekvő alak vonaglik fel a lépcsőzetre.~ ~A koldusasszony
105       X|        elkárhozott csoportokat ölelve fel, sikamlik végig fényes hajójával
106       X|            heves gyorsaságával futott fel. Miklós maga tartotta a
107       X|    gyermekével; reggel maga öltözteté fel, s egész nap elvesződött
108       X|               szobát, az egész házat, fel a háztetőre rop, rop, rop!
109       X|               Vilma ijedten emelkedék fel vánkosairól, megragadva
110       X|            halvány villanás derítette fel egy pillanatra az ablakokat,
111       X|             néha időközönként riasztá fel a támadt hallgatást egy-egy
112       X|               s örömrepesve emelkedik fel úrnője fekhelyéről, s rohanni
113       X|                 Vilma hevesen szökött fel e hangra ágyából.~ ~– Ruháimat! –
114       X|         rántani; valaki sietve futott fel a lábtón, s benyújtva kezét
115       X|         terveket alkot, órákra osztva fel a napot és éjszakát, hol,
116       X|              dörgő, mély szóval hívta fel a nyomort, hogy jelentse
117       X|       váratlan ellenfél kiáltása riad fel. Füstkuti jő ott, a nyomdász;
118       X|     Megérdemlenék, hogy arra akasszák fel sorba; de azt nem fogják
119       X|           omlott házából oda menekült fel. Most a családot leszedik
120       X|         csónakba, s a rablókat rakják fel a fára. Ott hadd várjanak
121       X|          előtt. Minő zilált kép tűnik fel újra előttünk!? Egy sziget
122       X|               házban maradtak. Nosza, fel! Ki lesz a bátor, aki azokért
123       X|      repedezett ház alatt, s kiáltják fel neki, hogy kössön össze
124       X|   mentőcsónakához. Nevét nem jegyezte fel senki a deréknek, csak annyit
125       X|     könyörgött nemes barátainak, hogy fel ne fordítsák a csónakot,
126       X|            egy ijesztő körülmény tűnt fel előtte, az nevezetesen,
127       X|                mint mulatságból alá s fel hajókázni rajta.~ ~Ez rettentő
128       X|         cinizmus által. – Fordítsátok fel a hajót!~ ~Azon pillanatban
129       X|               érző részvéttel vezetve fel úri termeibe a sápadt, reszkető
130     XII|         levelei~ ~Szentirmay egy évig fel nem jött jószágáról Pestre;
131     XII|               szeretett ifjú még csak fel sem keresi őket. Rudolfnak
132     XII|              nyomatott disszertációt, fel nem bontottam, azon módon
133     XII|              azzal a hittel bontottam fel, hogy bizonyosan pénzt kér;
134     XII|           sajátságos nézpontból veszi fel a dolgokat, vagy afölötti
135     XII|        mennyországba sem egyedül megy fel, oda is ezreket vihet fel
136     XII|             fel, oda is ezreket vihet fel magával.~ ~Óh, nagy és nemes
137     XII|              homályba vannak temetve; fel fogjuk őket keresni, felemeljük
138    XIII|               ember az, csakhogy most fel van pálinkázva.~ ~– Már
139    XIII|                 Maszlaczky az utcáról fel: „Méregkeverő!”, és mikor
140     XIV|       ismeretes delnő, gróf O***né is fel volt lépendő a cél iránti
141     XIV|           tekintetével.~ ~– Hát vegye fel távcsövét, s nézze vissza
142     XIV|              csöngetés hangja riasztá fel. Pitvarnoka belépett hálószobájába,
143     XIV|               ezen levélbe írva, akár fel se törte volna.~ ~„Kedves
144     XIV|            mely szörnyeteg fejét le s fel emelgeti, vaskönyökeivel
145     XIV|           újító, aki a régi jó rendet fel akarja forgatni, aki vasúton
146     XIV|           szorongó tekintettel nézett fel ekkor ügyvédjére, s mintha
147     XIV|               viszonza készen Bogozy, fel sem tekintve a papirosról.~ ~–
148     XIV|             Bogozy neheztelve tekinte fel e szóra.~ ~– Ugyan már ki
149     XIV|             egész irodát. Ön ügyeljen fel mindenre! Háljon itt az
150     XIV|       tudakozódik utána, azt vezessék fel hozzá; másnak senkinek sem
151     XIV|           kocogtatás az ajtón riasztá fel ábrándozásiból. Mintha hívatlan
152     XIV|        kísértet kopogtatna be, ugrott fel helyéről. Pedig várt reá.~ ~–
153     XIV|    kicifrázott, lapidár betűkkel írni fel a hármas címet.~ ~Zoltán
154     XIV|               s azon megölő iratokat, fel akart ugrani onnan és elfutni
155     XIV|               elfutni messze, messze! Fel akart ébredni ebből az irtózatos
156     XIV|           arcon.~ ~Zoltán arra ébredt fel, hogy erősen sírt. A párna,
157     XIV|            elkezdett barangolni alá s fel, végigment a leghosszabb
158      XV|   gondolataiban elmélyedve járt alá s fel szobájában, midőn meghallotta
159      XV|               amitől féltem – sóhajta fel az ügyvéd, valódi megilletődés
160      XV|        szavaira, míg a teremben alá s fel sétáltak egymással.~ ~–
161     XVI|              van védencem ellen, s én fel vagyok általa hatalmazva,
162     XVI|      rikácsolá. – Gyere be! Öltöztess fel! Megyek. Azonnal megyek.
163     XVI|        kősárga szemével merően nézett fel a plafonra.~ ~Kovács összefont
164     XVI|            aggódni…~ ~– Uram – kiálta fel Kovács, felpattanva helyéből –,
165    XVII|     rendelkezhetni, nem szabadíthatja fel őket, s isten tudja, milyen
166    XVII|             tán mégis többet áldozott fel, mint amennyit szabad volt
167    XVII|             rettenetes álomból ébredt fel e szavakra. Neki még néhány
168    XVII|            lovakat is leltárba íratta fel, amiken idejött; azok is
169    XVII|              pokolbeli kéz hajtogatná fel azokat, hogy még egyszer
170    XVII|       könnyebbült szívvel sóhajtottak fel mindhárman.~ ~– Nincsen
171    XVII|       Kőcserepy családéval váltandván fel, miután ő (ti. Maszlaczky
172    XVII|              terült, éppen akkor jött fel a nap, s a két utazó akkor
173   XVIII|             menjen maga előre, nyissa fel az ajtókat, végig akarok
174   XVIII|              is van. Maszlaczky úrnak fel is tűnt ez a gorombaság.
175   XVIII|        Maszlaczky úr, éhségében alá s fel sétálva, azután pedig egy
176   XVIII|              másodszor, hogy keressen fel valami boltot, és hozzon
177   XVIII|         érkezik, s a kulcsok hollétét fel nem fedezi, kénytelenek
178   XVIII|              gonosz emberek! – kiálta fel a vak leány elszörnyedve.~ ~–
179   XVIII|           tették nyomorulttá – kiálta fel ellenőrizhetlen fájdalmában
180   XVIII|              Befőzte! Régen! – kiálta fel a tanácsosné, s majd elájult
181   XVIII|             én, aki életemet áldoznám fel azért, hogy nagyságod élete
182   XVIII|           kártyás reszketésével bontá fel a pecsétet, s amint végigfutott
183   XVIII|              rokonomul, fiamul vettem fel önt házamba, s ön azon törekedett,
184   XVIII|           hang.~ ~– Te vagy! – sóhajt fel az ifjú gyönyörmámorában,
185   XVIII|              hangra magánkívül szökik fel az ifjú, s az előtte álló
186   XVIII|             van foglalva, melyek mind fel vannak húzva, járnak, mutatják
187   XVIII|              csak két egyéniség tűnik fel egyszerű viselete által;
188   XVIII|           félen egy agg táblabíró kel fel, hosszú nyusztprémes Zrínyi-kabátban,
189   XVIII|             látta hazája veszedelmét, fel is áldozta volna magát érte
190   XVIII|           teljes méltánylattal sóhajt fel e remek beszéd hallatára: „
191   XVIII| végmondataiban bátor önérzettel veszi fel az ellenei által elhajított
192   XVIII|         furcsaság és hiányosság tűnik fel a magyar táblabíró-gyűlések
193   XVIII|        járnának, s soha magok eszétől fel nem találták volna a harisnyakötés
194   XVIII|            nevetés után, akkor ötlött fel, hogy a különös idegen áll
195   XVIII|            szónok. „Ki vele! Le vele! Fel vele!” – ordították minden
196   XVIII|        dölyffel nézett kétszer alá és fel az ismeretlenen, s éles,
197   XVIII|                bolondnak; de azt írja fel a füle mellé az úr, bárki
198   XVIII|              tisztelni, azután nyissa fel e helyen a száját, s máskor
199   XVIII|          Micsoda? Hát zsivány az? Hát fel kell azt akasztani! Aki
200   XVIII|              hosszú legénnyé nőtt már fel, a másik pedig valami provinciális
201   XVIII|            nem volt képes; úgy tették fel egy gyalogtargoncára, s
202   XVIII|               könnyen beszélhetett.~ ~Fel voltak rendelve a járások,
203   XVIII|              méltóságos úrnak ajánlja fel tehetségeit.~ ~A méltóságos
204   XVIII|        valójában senki olyan hatalmas fel nem lovalná a kokánfalviakat,
205   XVIII|            melyre a választottak neve fel volt írva, melyről a két
206   XVIII|       muzsikálás és kurjongatás vette fel a várost, mintha minden
207   XVIII|              figyelmesen. Akkor kapta fel azt, midőn Tarnaváry belépett
208   XVIII|          keresztülható szózattal hívá fel választóit, hogy rögtön
209   XVIII|               s büszkén köszöntgetett fel kardjával az ablakokból
210   XVIII|              megállani, hogy hangosan fel ne kacagjon a teremben.~ ~–
211   XVIII|             ősz bajuszú kortes emelte fel szavát, minden sor után
212   XVIII|    kokánfalviak érdemes vezére jöjjön fel egy szóra a terembe! – hangzott
213   XVIII|          egész ház, vajh nem mennék-e fel? – monda büszke önbizalommal
214   XVIII|               tíz körmömet használták fel Kárpáthy Zoltán megrontására,
215     XIX|           egész éjt átvirraszta, kelt fel az ifjú az őt követi székében
216     XIX|             választás éjjelén sietett fel a kormányhoz a választás
217      XX|          szavát, csak szemlesütve jár fel s alá, mint aki mélyen,
218      XX|       rögeszmén, s csak olykor sóhajt fel nehezen, nem törődve vele,
219      XX|               Példabeszédképpen marad fel a neve.~ ~Amarról pedig
220      XX|       remegjen, hiszen megállta, hogy fel nem sikoltott, midőn Zoltánról
221      XX|           Jártasd a lovakat itt alá s fel; várj itt reám, mindjárt
222      XX|            irónnal e sorokat jegyezte fel:~ ~„Zoltán ellen irtózatos
223     XXI|            ellen, s midőn a legjobban fel voltak a kölcsönös hevülés
224     XXI|         Szentirmay után Zoltán íratta fel magát a szónokok közé. Dabroni
225     XXI|           arra már előre készen volt, fel is jegyezte előre magának
226     XXI|      hallatszott, amint fütyölve jött fel a lépcsőkön, s feltett kalappal
227     XXI|           bizonyosan tudom, hogy ő is fel fog keresni.~ ~– Az kétségtelen.
228     XXI|           tanúkat.~ ~– Elég! – kiálta fel bőszülten Dabroni. – Hét
229     XXI|   végigsétáltak Pozsony utcáin, le és fel a Duna-parton; mennyi tréfás
230     XXI|       pitvarnok azonban jelenté, hogy fel van hordva az ebéd. Rudolfnak
231     XXI|               Ah, ti oly korán keltek fel? – kérdé Flóra.~ ~– Megszoktuk
232     XXI|        életben!~ ~Még Szenczyékhez is fel kellett mennie velök, még
233     XXI|              az országot, s te többet fel nem találod őt. Amott asztalomon
234     XXI|              óráidban leszesz, bontsd fel és olvasd el; két levél
235     XXI|           amaz iszonyú emberrel, hogy fel fogja őt futtában is keresni,
236     XXI|               Ah, ne tréfálj, szökjél fel ágyadból, nevess, kacagj,
237     XXI|          egyik orvos a másikat váltja fel. Senki sem találja el valóban,
238    XXII|                 ha eljön, ébresszenek fel.~ ~Mikor legsúlyosabb volt
239    XXII|             hogy a koszorút én tegyem fel a fejére, a halotti koszorút;
240   XXIII|               távoli villámok deríték fel olykor, miknek mordulása
241   XXIII|            Valami vidám mosoly deríté fel egy percre a leányka arcát,
242   XXIII|              És aztán elkezdett alá s fel sétálni heves léptekkel,
243   XXIII|              Végrendeleted! – sóhajta fel fájdalmas meglepetéssel
244   XXIII|         szüksége többé. Kerestessétek fel Szentirmán azt a kis parasztleányt,
245   XXIII|          könnyebbült sóhajjal tekinte fel a magasba; mintha azon betűk,
246   XXIII|           nyúlós csikorgással nyíltak fel. Kőcserepy nem hallotta
247   XXIII|             járul; csak akkor rezzent fel, midőn az érkező, lámpája
248   XXIII|           édes, ismerős hang ébreszti fel egyszerre.~ ~Megrezzenve
249   XXIII|       egyszerre.~ ~Megrezzenve tekint fel. Katinka állt háta mögött.~ ~
250   XXIII|               jó leányka arca egészen fel volt dúlva, és szemei zavartak.~ ~–
251   XXIII|             aki terhes álomból ébredt fel.~ ~Zoltán odalépett hozzá
252    XXIV|                Egy ágyat nem bontanak fel többé, egy nevet nem mondanak
253    XXIV|         emlékeit.~ ~Eveline jár alá s fel a kastélyban, kezében egy
254    XXIV|         dalait, a leánykák öltözzenek fel ékesen azon napra.~ ~Az
255     XXV|          elszörnyedt; csak akkor tűnt fel előtte, milyen mélyen kellett
256     XXV|       szorított vele, és futott haza, fel a negyedik emeletbe, s nagy
257  Vegszo|             tért szenteltem. Amik ott fel vannak hozva, mind históriai
258  Vegszo|               tűnik el, ez áldoztatik fel a regény végezetén. Hol