Rész

  1       I|             hazai művészetnek, hogy ne jusson az is annyi szépnek,
  2       I|             pesszimista lenni, hogy ne legyen kénytelen valamiben
  3       I|           óh, bizonyára remekmű az. Ne mondjátok, hogy másutt jobbak
  4       I|          senki sem volt, aki vissza ne tekintett volna rá még egyszer;
  5       I|            csillagok ragyognak, fel ne nézzen az égre?~ ~Néha a
  6      II|      házaikat háttérbe szorítandja, ne járhassanak mezei pongyolájokban,
  7      II|   járhassanak mezei pongyolájokban, ne merjenek öszvéreikre ülni,
  8      II|       őrizni, hogy rajtok keresztül ne nézhessen az ő lelkébe senki.~ ~
  9      II|      lihegést, lehetetlen, hogy meg ne szánja őt, kiről bizonyosan
 10      II|     tekintetes Maszlaczky Gábor úr. Ne tessék megbotránkozni azon,
 11      II|           volna azt.~ ~– Óh, emiatt ne csináljon magának nagyságod
 12      II|           bírja rávenni, hogy előre ne álljon, mint egy sisakellenző.
 13      II|         sokkal illendőbb, miszerint ne ő tanuljon írni, tanuljanak
 14      II|        kezéből. – Ugyan, grószmama, ne fogd el Zoltánt, fogj magadnak
 15      II|       ozsonnához hívnának. Parbleu, ne menjünk oda, ahol nők is
 16      II|         mulatságnak nézi, az bizony ne menjen hozzá; de aki komolyan
 17      II|             hazában, aki előremenni ne akarjon, s legfeljebb a
 18      II|         csak oly bátor és okos képe ne volna, s lehetne valahogy
 19      II|            hogy fogjon be rögtön, s ne 10 órakor jöjjön vissza,
 20      II|          közelítek hozzá soha, csak ne haragudjék. Csak tudnám,
 21      II|        kifogyhatatlan elméncségeket ne hordjon fel a kisasszonyok
 22      II|           az én fényes mulatságomra ne maradjon itten más, mint
 23     III|         percig kell a vízben ülnöm. Ne oda tessék ülni a papirosokra,
 24     III|           úr a magam útján menni, s ne elegyedjék olyan dologba,
 25     III|            által. – De azután közbe ne vágjon, kedves nagyságos
 26     III|            atyai örökét…~ ~– Ugyan, ne kezdje hát Ádámnál, Évánál!~ ~–
 27     III|         közbe akart vágni.~ ~– Csak ne szakítson félbe – rikácsola
 28     III|             sem nyújtott biztatást. Ne tessék hinni, hogy azért,
 29     III|        teljes indulatosságával.~ ~– Ne tessék indulatba jönni,
 30     III|      állhatá meg, hogy ez ötletének ne kacagjon.) Én valóban sajnálom
 31     III|   bonifkációjáról gondoskodnék.~ ~– Ne beszéljen énelőttem diákul. –
 32      IV|            köveket megmozdít, miért ne mozdíthatná meg Maszlaczky
 33      IV|      kidugta fejét az ablakon, hogy ne is hallja, amit odabenn
 34      IV|           száz pengőt adjanak neki, ne többet, mint száz nyomorú
 35      IV|        nagyságodnak.~ ~– Megálljon, ne szaladjon el előlem! Hát
 36      IV|            kedves nagyságodnak.~ ~– Ne nagyságoljon engem! Ön oly
 37      IV|    nagyságodnak?~ ~– Mon Dieu, csak ne nagyságolna annyit, kedves
 38      IV|                Kérem, barátom uram. Ne beszéljünk olyan fennhangon
 39      IV|          most újra? Kedves – ugyan, ne kényszerítsen engemet más
 40       V|     hibájába a túlságos szeretetnek ne essék. Az apa bálványozta
 41       V|       letevé a földre, hogy világot ne vessen annak lehunyt szemeire,
 42       V|           neki kezét nyújtani, csak ne sírjon, melyet Maszlaczky
 43       V|           végtelen tisztelet, miért ne mondanám: szeretet, mellyel
 44       V|      gyermeknevelésen kezdé.~ ~– Ki ne hajolna meg őelőtte! – kiálta
 45       V|        vigyázva, hogy álhaját félre ne tolja az érzékeny nyilatkozat
 46       V|         kedves barátom uram – miért ne mondanám? – kedves leendő
 47       V|          ülve marad, csak hogy vele ne legyen kénytelen táncolni.~ ~–
 48       V|         fiatalember!~ ~– De kérlek, ne éreztesd ezt vele. Ő titkolja
 49       V|             parancsolt arcának.~ ~– Ne kacagjuk ki e boldogtalan
 50      VI|         akik őt szerették. Pedig ki ne szerette volna!~ ~Már gyermekkorában
 51     VII|          takartak el, gyámatyja elé ne kerüljön. A két nagyobb
 52     VII|             innen ezt az írást! No, ne félj, nem harap meg. Bele
 53     VII|           félj, nem harap meg. Bele ne nézz! Senki se nézzen bele!
 54     VII|           hogy e könnyek láttára el ne érzékenyüljön. Mintha szívét
 55    VIII|         kellett fordulnia, hogy meg ne engedje magát általa hatni;
 56    VIII|        amire sokszor gondolj, de el ne mondd senkinek soha!~ ~Zoltán
 57    VIII|            önt elhagynom?~ ~– Tőlem ne kérdd; elég jókor meg fogod
 58    VIII|            édes bátyjokká fogadtak, ne szeressem, amíg élek? Ki
 59    VIII|         amit gondolsz, amit érzesz, ne mutasd, ne mondd senkinek
 60    VIII|             amit érzesz, ne mutasd, ne mondd senkinek soha, mert
 61    VIII|        ember beférhetett rajta.~ ~– Ne bántsuk tovább – tanácsolá
 62    VIII|             annyit szenvedett”. Óh, ne hagyj válasz nélkül; látod,
 63    VIII|             Vigyázz, hogy semmit ki ne szórj belőle, ami benne
 64    VIII|           mert az mind drága emlék. Ne szégyeneld azt sokszor megnézni;
 65    VIII|  legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad,
 66      IX|             gyöngéd szavát, hogy el ne feledkezzék róla; és ő jól
 67      IX|            harapni, hogy könnyei el ne árulják.~ ~– Gyorsan, gyorsan,
 68      IX|      vigyázzak magamra, hogy görbén ne találjak rá nézni; minduntalan
 69      IX|         szavakat:~ ~– Ez többet meg ne történjék!~ ~Ez nem is történt
 70      IX|            mintha intene neki, hogy ne köszönjön neki addig, míg
 71      IX|            szegődött cseléddel.~ ~– Ne menjünk most be – suttogá
 72       X|             áll olyan magasan, hogy ne féljen az Isten kezétől?~ ~
 73       X|         Aztán menjen vacsorálni, de ne beszéljen senkinek, hogy
 74       X|         nézve szükséges volna, hogy ne csak a külvárosokat, hanem
 75       X|       pszichológiája van, mint hogy ne tudná, miszerint célszerűbb
 76       X|            hihetőleg olyasmit, hogy ne szóljon most Zoltánnak ennyi
 77       X|             szólítani: „Jó barátim, ne próbálnánk-e szerencsét?”
 78       X|        körülállók közt.~ ~– Ah, ah! Ne mondja ön tovább! Ne mondja
 79       X|            ah! Ne mondja ön tovább! Ne mondja tovább, Zoltán, mert
 80       X|             Jóságos irgalom istene, ne hagyj el!~ ~Az álló föld
 81       X|            hogy forduljanak vissza, ne menjenek tovább! – Azok
 82       X|       szüksége, hogy a hintót félre ne ragadják.~ ~És az ár egyre
 83       X|        jobban?”~ ~– Kedves barátim, ne szuszogjanak oly soká! –
 84       X|      értettem.~ ~– Adok hármat.~ ~– Ne alkudjatok, semmirekellők! –
 85       X|        megvigasztalták szépen, hogy ne búsuljon semmit, a Kőcserepy-ház
 86       X|         tartva hegyével.~ ~– Ugyan, ne ijeszgessen a tens úr, mikor
 87       X|           kisfiút, csak az úton meg ne ennék a halak.~ ~E szelíd
 88       X|       Privorszkyba mégy, a helyemre ne ülj, mert ott peched lesz,
 89       X|     összeget ígért nekik, csak hogy ne vigyék át Budára, tegyék
 90       X|            a filantrópiát, barátom, ne vesztegesd azt itt – szólt
 91       X|         ugyan könyörgött neki, hogy ne hányja ki a legényeket a
 92       X|                 Csak még egy percig ne hagyd el magadat, kedves
 93       X|              Daliás barna arcára ki ne emlékeznék? E villogó, vakmerő
 94       X|        szakállal van koszorúzva. Ki ne ismerte volna őt, ki ne
 95       X|             ne ismerte volna őt, ki ne tudná, ki volt? Ki ne emlékeznék
 96       X|            ki ne tudná, ki volt? Ki ne emlékeznék reá? Pest város
 97       X|             zsámolyánál kereste, az ne csalatkozzék hitében.~ ~–
 98       X|        volna az verve a földbe.~ ~– Ne félj, fiam! – dörmögé utána.~ ~
 99       X|              aki meghagyta, hogy őt ne feketével, hanem fehérrel
100       X|     bámulnak – nem tudni, hova.~ ~– Ne tégy már többet a tűzre… –
101       X|           be: „Sírj – ríj – félj! – Ne beszélj!” A szegény ember
102       X|        leánykám, feküdjél le te is, ne találjanak fenn, ha meg
103       X|           kis úrnőjét, zokogva:~ ~– Ne mondja, óh, ne mondja azt!
104       X|         zokogva:~ ~– Ne mondja, óh, ne mondja azt! Mi lenne akkor
105       X|           Még csak nem is sírt.~ ~– Ne búsulj te, gondoskodtam
106       X|      könyörgött kis úrnőjének, hogy ne mondjon neki több ily félelmetes
107       X|             mint édes mamája; őneki ne is akarjon semmit is hagyni,
108       X| ablaktáblákra függesztve szemeit. – Ne félj, leánykám, semmit se
109       X|           el az érkező alakját.~ ~– Ne még! – susogta Vilma alig
110       X|           házak falai mellett. Bele ne lépj, ifjú, szép hajadon,
111       X|      marokra fogja az evezőlapátot. Ne hagyd magad, fiam! A rablók
112       X|           ima, éjszakai ének! Kiben ne remegne a lélek? És távol
113       X|         előtt, hogy az ár azokat el ne foglalhassa, s míg a helyőrség
114       X|            is mentsék meg számukra, ne vigyék el őket innen atyjok
115       X|          nemes barátainak, hogy fel ne fordítsák a csónakot, mert
116       X|            miszerint az utcán végig ne kacagjanak rajta. Már azt
117       X|        kapaszkodik a lámpásvasra. – Ne búsulj, fickó! – vigasztalja
118       X|       valamelyik puszta házba, csak ne gyötörjék tovább; végre
119       X|          meg magát diszkrécióra, és ne kockáztassa társai életét.~ ~–
120       X|         báró vigasztalta őket, hogy ne búsuljanak, itt is elég
121       X|        inkább húzza az evezőt, csak ne tegyék ki a partra. Az emberek
122       X|        hanem azután ők kérték, hogy ne cselekedje azt, hogy evezzen,
123      XI|             mintha tűnődnének, hogy ne omoljanak-e ők is a többi
124      XI|           Amit benne hagyott, jobb, ne is keresse. A gazdag pompája,
125      XI|             kiről egykor a történet ne mondjon más emlékmondatot
126     XII|     franciák között valami párbajba ne keveredjék, hanem ha valaki
127     XII|      tirolise zengerek. Bárcsak meg ne tudnák idehaza, mert engem
128     XII|     megelőzött, mert azt írja, hogy ne fárasszam magamat a pénzküldéssel;
129     XII|       tízszeres fokra emelni! Hohó! Ne siess úgy, öcsém! Hagyj
130     XII|      szemmel kigondolta.)~ ~És hogy ne legyen a két város között
131    XIII|         emeletes házat Pesten senki ne keresse, melyben Maszlaczky
132    XIII|              Csak az istenre kérem, ne izgasson most, hanem egyenesen
133    XIII|          öli.~ ~– Uram, ezt énnekem ne mondja, én diplomatikus
134    XIII|           meg, hogy még egyszer oda ne mondja, búcsúszóképpen –
135     XIV|          éppen velünk szemben. Most ne nézzen kegyed oda, mert
136     XIV|             a viszontlátásnak, vagy ne; az nehezen volna emberi
137     XIV|          csak arra kérve őket, hogy ne szaladjanak olyan nagyon,
138     XIV|     megtiltom, hogy éhezzél!”; most ne mondhatná-e azt lelkének: „
139     XIV|             azalatt tartsa zárva, s ne szóljon senkinek elutazása
140     XIV|          megtette volna.~ ~– Ugyan, ne turkáljon az írásaim között
141     XIV|                  Óh, kedves Zoltán! Ne nézzen azokba az átkos iratokba.~ ~
142     XIV|         ebben az írásban?~ ~– Isten ne engedje, hogy ön e kérdésre
143     XIV|       kivéve.~ ~– Csak azt az egyet ne említette volna ön most!~ ~–
144     XIV|           az írást nekem vissza, és ne fürkéssze énnálam a titkokat,
145     XIV|           reszkető kezét:~ ~– Azért ne higgye ez a kísértet, hogy
146     XIV|            áldja meg, nagyságos úr, ne bízza másra, én leírom egy
147     XIV|            azt akarom éppen, hogy ő ne tudjon felőle, mert az a
148     XIV|           szabad senkinek megtudni. Ne féljen nagyságod, azért
149     XIV|            belőle magánál kilencet, ne hagyja nála mind a tízet,
150     XIV|             feleletet adni.~ ~– No, ne haragudjék – szól tovább
151     XIV|             önt még jobban szereti, ne nyúljon ön azon átkos iratokhoz,
152     XIV|            neki, hogy hagyja abban. Ne nyúljon hozzá. Maradjon
153     XIV|    halálítéletét írta.~ ~– Legalább ne adott volna ennyi aranyat
154     XIV|       legridegebb bíró szemét is el ne futotta volna reá a könny.
155     XIV|           lovásza azt kérdezé, hogy ne nyergelje-e meg paripáját.~ ~–
156      XV|             hogy az előtt zavartnak ne mutatkozzék.~ ~Mosolyognia
157      XV|          karjait, úgy hallgatá.~ ~– Ne ítéljen el, kedves jó Kovács –
158      XV|         elébb-utóbb.~ ~– Kérem, ezt ne tegye! Olyan ártatlan ember
159      XV|              hogy valaha szeme közé ne vághassák, miszerint a titoktartására
160      XV|        álnoksággal vádolnák miatta. Ne tartozzék ez a kérdés a
161      XV|             ő Kőcserepyről egyelőre ne tudjon semmit. Abellinót
162      XV|            sírját rejti. E kettőhöz ne legyen joga senkinek…~ ~
163      XV|             amit jónak talál! Nekem ne legyen benne szavam! Az
164      XV|       Végezze ön úgy, hogy én össze ne jöjjek velök soha. Mindenre
165      XV|          Zoltánnak, hogy túlságosan ne evődjék a gondolattal, iparkodjék
166      XV|    szórakozást keresni, mások előtt ne mutassa búját, és most feküdjék
167     XVI|        lelket azután, hogy gonoszul ne járjon, egy másik ideális
168     XVI|              Hát mit csinálunk?~ ~– Ne komplimentozzanak annyit
169     XVI|             meg engemet méltóságod, ne mást; én saját magam kiálltam
170     XVI|           még nem hallottam. Hozzám ne jöjjön kend! Én félek az
171     XVI|         ellenfelei által rászedetni ne engedjem? Azt, hogy beleszóljak
172     XVI|         ahogy akarják, csak éntőlem ne kérdezzenek semmit; én nem
173     XVI|           kérem, hagyjanak magamra! Ne jöjjön hozzám senki, nem
174     XVI|             utána. Protestált, hogy ne fárasszák magokat, s csak
175    XVII|            küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak rá többé.~ ~
176    XVII|          ifjú ura előtt, hogy azért ne hagyja el örökre ezt a tájat,
177    XVII|             egész gazdaságot, s azt ne mondhassa, hogy ő valamit
178   XVIII|              Nem állhatta meg, hogy ne nevessen rajta.~ ~– Mulatságos
179   XVIII|          rendtől, hatfélénél többet ne csináljanak, hanem konfektet
180   XVIII|           hogy az ajtóban a markába ne dugja saját proviantja egy
181   XVIII|   némajátékkal mutatva, hogy másnak ne adja.~ ~Késő este tért vissza
182   XVIII|            legalább a feleségem itt ne volna; az görcsöket kap,
183   XVIII|         öleljelek meg szépen, és el ne bocsássam kezedet, mert
184   XVIII|          elszörnyedve.~ ~– Az Isten ne…~ ~– Ki ne mondd! – kiálta
185   XVIII|                 Az Isten ne…~ ~– Ki ne mondd! – kiálta Vilma, kezével
186   XVIII|          neki: de kezet csókolni el ne felejtsen.~ ~Jobb időt nem
187   XVIII|         olyan férfi, akit a nők meg ne hallgassanak…~ ~Kőcserepy
188   XVIII|           nőmet akarta elcsábítani. Ne szóljon, uram, nem akarom
189   XVIII|             Jöjjön ki a szobából, s ne beszéljen velünk az ablakon
190   XVIII|           csakhogy egyszerre ketten ne beszéljenek, maga pedig
191   XVIII|          csak nem angol követ, hogy ne legyen szabad lehordani?~ ~–
192   XVIII|            mondák neki, hogy de hát ne kiabáljon olyan nagyon,
193   XVIII|             kibújt rajta, s azzal, „Ne hagyd magad!”, futott a
194   XVIII|            szárába találja eltenni, ne üssenek érte lármát, engedjenek
195   XVIII|            jogaik gyakorlatában meg ne unják magokat, húzzák nekik
196   XVIII|             nemesség vezényletével. Ne kíméljen ön semmi áldozatot,
197   XVIII|          most ezt a kétezer pengőt; ne engedje, hogy nemes barátaink
198   XVIII|             szükséget szenvedjenek; ne mondja, hogy sok lesz, önnek
199   XVIII|         hogy valamiképp a farkas be ne lopózzék juhaik közé, s
200   XVIII|          lopózzék juhaik közé, s rá ne beszéljen egyet és mást,
201   XVIII|        megállani, hogy hangosan fel ne kacagjon a teremben.~ ~–
202   XVIII|         Praesentes concludunt”.~ ~– Ne engedjétek a kapukat bezárni! –
203   XVIII|             szertartás megkezdéseig ne teljék hiába az idő, az
204   XVIII|             Korondy!~ Minket tovább ne bolondíjj!~ Ha megittuk
205   XVIII|        Tarnaváry harsány szava:~ ~– Ne hallgasson senkire, Bogozy!
206      XX|             kés volna kezében!…~ ~– Ne búsulj, ne légy szomorú –
207      XX|            kezében!…~ ~– Ne búsulj, ne légy szomorú – szólt egyszer,
208      XX|          fog. Véresen fog bűnhődni! Ne búsulj. Nem fogja azt mondhatni
209      XX|    kisasszonyt? Hogyne ismerném, ki ne ismerné azt?~ ~– Elvinnél
210      XX|          jutalmul, és siess! Hozzám ne jöjj többet vissza, mert
211      XX|             azt susognák neki, hogy ne menjen már odább…~ ~Az országúton
212     XXI|            születtem burokban, hogy ne fogjon a fegyver, sem amulettot
213     XXI|              és én azt mondom, hogy ne tovább! – Te meg vagy bolondulva
214     XXI|           tanúidat mindjárt!~ ~– El ne késd az időt! – szólt a
215     XXI|     ajkaihoz a kedves nő kezét. Ah, ne tréfálj, szökjél fel ágyadból,
216     XXI|        lehetetlen, hogy te meghalj. Ne tagadtasd meg az Istent!…~ ~
217     XXI|             Megmenteni őt, hogy meg ne öljék.~ ~– Kit meg ne öljenek? –
218     XXI|           meg ne öljék.~ ~– Kit meg ne öljenek? – kérdi Eveline
219     XXI|              s odafutott hozzá.~ ~– Ne nyúlj hozzám! Ne nyúlj hozzám!
220     XXI|         hozzá.~ ~– Ne nyúlj hozzám! Ne nyúlj hozzám! Ti meg akarjátok
221     XXI|            öljetek meg! Óh, Zoltán, ne vívj! Tedd le azt a kardot!
222     XXI|          egy lépést tesz előre.~ ~– Ne féljen méltóságod, én követem!~ ~
223    XXII|          embertörő karját, hogy meg ne történhessék az. Óh, milyen
224   XXIII|          ennél a szónál könnyei meg ne eredjenek. El kellett takarnia
225   XXIII|             megnyugtató szókat.~ ~– Ne félj, Zoltán itthon van
226   XXIII|         valaki én voltam. De azt te ne tudd meg soha!”~ ~Azután
227   XXIII|         megöljék. Eredj, eredj oda, ne hagyd őt elmenni. Beszélj
228   XXIII|        elkészítettek számára azóta. Ne csókolja meg most, ne hajoljon
229   XXIII|        azóta. Ne csókolja meg most, ne hajoljon reá; jöjjön velem,
230   XXIII|              beszélj anyámmal érte. Ne időzz sokáig!~ ~Kőcserepy
231   XXIII|       meglepetéssel a tanácsos.~ ~– Ne félj – szólt a mindent félreértő
232   XXIII|               kérdezé a beteg. – El ne felejts azokból semmit is,
233   XXIII|  meggyőződik róla, hogy él. „Hiszen ne féljen tőle” – tevé utána,
234   XXIII|          atyám, fogok meghalni. No, ne sírj hát, hiszen oly édes,
235   XXIII|        szeretlek, úgy örülök neked. Ne sírj hát, hisz egy jó halál
236   XXIII|          sokat szenvedtem?…~ ~– Óh, ne mondja azt, kedves Vilma! –
237    XXIV|         hogy azon valami kifejezést ne áruljon el.~ ~Azután még
238    XXIV|           őszintén, férfiasan kezét ne nyújtsa.~ ~Kőcserepynek
239    XXIV|           alatt, ahová más senkinek ne legyen szabad lépni. Most
240    XXIV|              ahol ő el van temetve, ne legyen azon két helyet látogatni
241    XXIV|          régen szeretik egymást, őt ne gyászolják tovább.~ ~Azt
242    XXIV|         szállott esküvője napján.~ ~Ne hallgatott volna-e meg annyi
243    XXIV|        annyi igaz óhajtást Isten?~ ~Ne örültek volna-e azok, akik
244     XXV|         felét, csak hogy a másikban ne háborgassák.~ ~Ez üdvös
245     XXV|          reggeli légtől torokgyíkot ne kapjon.~ ~Bámulva kullogott
246    XXVI|           mások szomorú végzetén, s ne hallgassatok a poéták unalmas
247    XXVI|       együtt vásárolja meg számára; ne jusson semmi idegen kézre
248  Vegszo|           görög bölcs az ifjúnak –, ne szégyelld ezt a színt.”~ ~
249  Vegszo|        láttam temetést, ahol valaki ne siratta volna a halottat;